dalok, amiktől letekerheted a hangerőt. legalábbis az életét körülötted. úgy teljesen nullára. oda igen, amikor már csak te és a zene vagy, meg létezel, semmi más odakint a világban. ez megadja, képes rá, bármikor, akárhányszor, ha kell többször is. de azért első fülre se kell félni, félteni, mert majd megteszi helyetted, van annyira varázslatos, ahogy az oceans away is. a maga nemes egyszerűségével nyugalmat árasztva, chillezve, szépen dalolva, ami meg is hozza a kedvedet az év végéhez. 

és ennek semmi köze a szeretet ünnepéhez, hogy aztán most ilyenkor még a zenékkel is megértőbbek, vagy elnézőbbek lennénk. hiszen az amcsi elsősorban indietronicaban utazó banda nem először és utoljára játssza ki ezt a kártyát lehengerlően. már az i was wrong is olyan szinten volt calm, természetes, gyönyörű, hogy aztán le sem tagadhatná arizona-i származását, az oceans away pedig csak a folytatás. persze abból a gyárból, de közel sem ugyanarról a szalagról. viszont ők ők. 

egyben utazásokhoz is tökéletes lehet, azok mellé. kilométereket magunk mögött hagyni, a hátsó ülésen ki-kitekintve, nagy távolságokba, miközben a fejesből ez a dal szól. de ha még ez se győzött meg, akkor legyen a klip. azzal együtt lesz úgyis teljes az összkép. baromi jól is festenek együtt, egymásnak. itt se volnánk. megyünk hát utánuk, be az autóba, ki a természetbe, kalandozások, túrázások, felfedezések jogán. peace.