NPZN

12 top-class együttes, akikről lemaradtál az idén, amíg a coldplayt hallgattad 2.rész

2016\12\27

20161226_214032-01.jpeg

9. Glades (Speechless, I Want You So Bad)

Nem igazán emlékszünk arra, hogy honnan jött vagy vajon miért is, de kábé mindenért meg tudunk őrülni, ha annak van valami, akár egy kicsi is, kötődése Új-Zélandhoz vagy Ausztráliához. Tényleg akármi, ha ott történt, ha ott találták, ha éppen ott zenélték össze. Ez utóbbira persze különösen nagy figyelmet fordítunk, de szerencsére a kiwik ebben is élenjárók. Ezekkel az olykor életigenlő, olykor ártalmatlan, de tökre természetes muzsikáikkal, mint amilyeneket (lásd ep) a következő sydney székhelyű trió is adott nekünk az idén. Hajrá aussiek. 

 ---

8. Vallis Alps (Fading)

Három szóval: eksztatikus, festményszerű, nosztalgikus. És ha a zenéket filmekben mérnék, akkor ezek az Interstellarnak felelnének meg. Ahogy a csillagok közé lő fel és érzed úgy magad tőle, mint ha a fekete lyuk közeli bolygóra parkoltak volna le, amikor az idő csak megy, megy, és megy, hogy nem is tudod, mert gőzöd sincs róla. Na, valami ilyesmi élményt ad ez a 2016-ban legjobb férfi-női duó címét elnyerő VA zenei feelingje. Ami szerencsére tavaly óta semmit nem kopott. Mi meg csak örülhetünk ennek, meg hogy a szél összefújta őket valahol valamikor (...)

 ---

7. Aquilo (You Won't Know Where You Stand, Sorry)

Ha tehetnénk, elmondanánk mindennek ezt a húsz tizenhatot. De tudjátok mit, nem tesszük. Miközben az is tiszta, hogy az új év se fog egyik napról a másikra változást hozni. Ahhoz kellünk mi is, mások is, a következő lépést senki nem lépi meg helyettünk. A sorsnak egyszerűen be kell mutatni, elnézéseket pedig nem kell kérni érte. Csak menni, előre és tovább. Meg hallgatni sok ilyet, ezt a londoni párost, akikkel idén a lehető legjobb volt magára hagyni az életet. Utánuk valahogy mindig elviselhetőbb volt létezni. Picit, de az a pici is mekkorát jelentett olykor (...)

komment
süti beállítások módosítása