most van az a pillanat, amikor annyira nem hálás feladat zenebloggerkedni, tele is a padlás a új dalokkal. de mivel az npzn fiatal, előtte áll az egész élet, és fényes jövő, így nagyon nem rezelünk be, kekszeljük össze magunkat, csak várjuk a holnapot, hogy az mit hozhat még/majd. talán valami…

és akkor most jön az, hogy mondani kéne valamit. tudod, azok után, hogy meghallgattad. fúha. kemény meló na, ez a zeneblogger szakma. pláne, ha az ilyen dalok, mint amilyen Aaron Krauseé is, feladják a leckét. padlóra küldenek, elterítenek, földhöz vágnak, de tényleg mindet a legjobb értelemben.…

hogy akarok- ennél többet, vagy jobbat? dehogyis. RALPH csak te kellesz. meg ez a master of none ihlette something more. ami elsősorban abból építkezik, hogy manapság mennyire a címnek vagyunk alárendelve. ezt követjük, megszállottai vagyunk, és nem elégszünk meg azzal, ami van. mitöbb ez a fajta…