már csak pár óra van vissza ebből a hónapból, a kilencedikből az évben, amit nem is tölthetnénk annál jobban, mint hogy visszajátsszuk azokat a dalokat, amik velünk voltak jóban és rosszban. vannak is vagy harmincan: számomra oly kedvesek, csókosak, visszatérők, debütálok, előadók, együttesek. ergó…

a minap megjelent új dalukat hallva jutott eszembe, hogy ők még be se lettek mutatva sajnos, pedig húsz tizenhat egyik legtehetségesebb bandái között foglalnak előkelő helyet. szóval a rövid távú célokat lehet is lesöpörni az asztalról, mert ha így folytatják, miért ne tennék, akkor az aussie brigád…

oké, a szeptembernek még közel sem főtt le. mert a zene az már csak zene, olyanokkal, mint ez, amit senki nem láthatott előre jönni. és ahogy napokkal ezelőtt a pronoun belépőjétől volt hangos a világháló, úgy jött-látott és győzött a ppsy pwr is az első dalával. szóval mondhatni eléggé irtó jóság…

az év egyik legkúlabb indiefolkpop zenéjéhez készül videoklip éppen, ami még pharellt is takarékra tette, hogy szóhoz sem jutott tőle. nagyon kíváncsian várom is, hogy milyen képkockákat tesznek le mellé. talán már nem is kell olyan sokat aludni addig, és meglássuk.

mi lehet jobb az egyszemélyes csajpopnál? hát a két személyes. mint amilyen, a frances rose, akik még az év elején robbantak be a köztudatomba a dangerous című dalukkal. azóta viszont az történt, hogy semmi nem történt a házuk tájékán, so sad. viszont, most sikerült rátalálni egy újabb gyöngyszemre…