a minap megjelent új dalukat hallva jutott eszembe, hogy ők még be se lettek mutatva sajnos, pedig húsz tizenhat egyik legtehetségesebb bandái között foglalnak előkelő helyet. szóval a rövid távú célokat lehet is lesöpörni az asztalról, mert ha így folytatják, miért ne tennék, akkor az aussie brigád messze juthat még. és még annál is messzebb.

nyilván ez a klisé meg pr szöveg. habár pont olyan zenékről, zenészekről számolunk itt be az oldalon, akiknek és akikből ha fele befut (lásd rádiókban pl.) akkor sokat is mondtam. miközben a tigertown zenéje nem az a kimondottan rétegzene, mint egy-néhány, annál sokkal-sokkal sokszínűbb. van is benne valami olyan jóság adag, ami végül is mindegyik dalukra ugyanúgy jellemző és megcsinálja a napodat. akár reggel, akár este állsz neki hallgatni.

frekvenciákra valók, bájosak, nem túl komplikáltak. ahogy az a lonely cities-re is igaz. ami olyan, hogy nem is elsősorban akarod másnak megmutatni, csak magadnak akarod az egészet. egyedül hallgatni, danszolni meg légplébekelni rá. valahol biztos ezért is születhetett. hajrá családias (a fenti kép csalóka, már csak négyen vannak) kiwipop, meg magányos városok.