a FRENSHIP tipikusan az a banda, akiknek a pályafutását az első dal megjelenésétől kezdve kísérem figyelemmel. meg akiknél jut eszembe tényleg semmi dolgom nem volt soha, csak úgy hátradőlve vártam mi lesz, mi jön, mi következik. félni való okom valahogy soha sem volt. mert adta és hallgattatta…

a mai nap margójára és megosztásai mellé kisbetűkkel azt írhatnám, hogy na ma aztán tényleg nem sietünk sehova. a mostanit se lehet elkapkodni. mindig nem is esik olyan jól. kicsit talán hangulatzene. nekem legalábbis. amit ilyenkor tök jó betenni, de lehet egy feszten, vagy amikor pörögnél…

nem tudom elégszer elmondani: az aussie zeneszkéna >>> minden más. amúgy meg hallgatom-nézem, és közbe már nem is annyira érdekel, hogy ez a hétvége is elment. a Kllo az most, aki épít falakat, színezi a teret, csillapítja a fogfájdalmamat, és ánblok leürít, megtisztít. egyszerűsége nagy…

lesznek, meg várnak még ránk meglepetések az év hátralevő részében, de az egyiket valahol már ellőtte a rendkívül titokzatos (legalábbis eddig az volt) the hour. egy olyan dallal, amire biztosan mindenki emlékezni fog még sokáig. hát, emlékezünk is. pedig még kora tavasszal jött szembe először. az…

a hónap első napja az olyan, mintha az előzőnek a folytatása lenne, és abból lenne még kettő vagy három. az átállás sohasem megy zökkenőmentesen. most pl. az időjárásnak nem szóltak, hogy szeptember van, nem július. ezek után valahogy nincs is meg az az őszhangulata az embernek, szóval inkább…