zenék, amikkel öröm lepaktálni. még akkor is, ha pont az időmillomosságomnak tesznek keresztbe, azzal, hogy magával ragadóak, magukkal is ragadnak, egy eléggé dreamy, szétagyonfilterezett planétára. ilyen a frogtown is, amit egyáltalán nem kell komolyan venni, hanem csak hagyni, hogy utaztasson, vigyen innen messze a való világból. kvázi legyen az életem robotpilótája, ami pontosan tudja hova kell mennem éppen, és mire van szükségem. márpedig a yellowbirddd új dalára nagyon. akinek új albumának megjelenését elősegíthetjük az indiegogon. de most irány a ködös szinti pop, a nosztalgikus ütemek, és egy videó mellé, amit mintha csak a zenéről mintáztak volna. vagy fordítva.