van az a pont, amikor már tényleg sok a zenéből. annak, azok hallgatásából. sokszor érzem is úgy magam, mint ruffalo a begin againben, amikor dobálja ki a cédéket az autóból, mert nem, nem, és nem. szóval van már ez a pont, tennéd is le a lantot, de abban a pillanatban még egy utolsót beteszel.…

és akkor most jön az, hogy mondani kéne valamit. tudod, azok után, hogy meghallgattad. fúha. kemény meló na, ez a zeneblogger szakma. pláne, ha az ilyen dalok, mint amilyen Aaron Krauseé is, feladják a leckét. padlóra küldenek, elterítenek, földhöz vágnak, de tényleg mindet a legjobb értelemben.…

hangulatjelentés = végre péntek. és ez nem elég, mert még a How To Dress Well is visszatért. háhá, dupla öröm. ideje is volt. bár viszonylag későn léptem be a htdw fanok közé, azok táborába, de jobb később, mint soha. azóta is vallom, ez a fickó nem tucat. és nem azért, mert feltűnni akarna, vagy…

dat dalok, amik lehet nem élik túl a holnaputánt, egynaposak, egyhasználatosak első fülre (már elnézést), de mégis amikor kell ott vannak: jó helyen, jó időben, ahogy az Wingtip legfrissebb muzsikájára is felhúzható. mert nem látom benne azt, hogy még pár hó múlva is kéne nekem, kelleni fog…

még hogy napizenék nélküli napok, pfúj. azt már nem. a következő dal szóljon is a mainak, a szomorú hírnek, ami megrázta az egész világot. annak, hogy brangelina nincs többé. válnak. a holnapi nap már nem lesz ugyanaz. még szerencse, hogy vannak ezek a zenék, amikkel sokkal egyszerűbben lehet…