a FRENSHIP tipikusan az a banda, akiknek a pályafutását az első dal megjelenésétől kezdve kísérem figyelemmel. meg akiknél jut eszembe tényleg semmi dolgom nem volt soha, csak úgy hátradőlve vártam mi lesz, mi jön, mi következik. félni való okom valahogy soha sem volt. mert adta és hallgattatta…

talán még az előzőnél, előzőeknél is jobban ül, amiket ma osztottunk meg, hallottunk először. pontosan ma és akkor, amikor valahogy túl vagyunk a nehezén már. ezen a hétfőn, ami a hétfők leghétfőbbike volt. ergó a hétkezdésekhez szól most a nóta. nevezetesen a real kids, egy olyasvalakitől, aki…

ennek is már 3 éve. öregszem na. még szerencse, hogy a Shout Out Louds örökzöldje ezt a szívességet nem teszi meg velem együtt. olyan is, mintha tegnap lett volna az első találkozásunk, ott a szökőkútnál. #régenmindenjobbvolt kicsit legyen ilyen is, az emlékezésekbe bele. all time kedvenc. a…

sorry. egy másik. persze az is oké, de amit most a balconytv keretében összeénekel egy bizonyos Sody arról is csak szuperlatívuszokba lehet beszélni. kellően karcol, van benne kraft, mélyre is húz, pont ott a helye a zeneiparba. és egyáltalán nem sajnálom tőle az eddig lejátszott perceket. sőt…

sia te vagy az? nem. nagyon nem. mert ők a Vaults. akik megint valahol és valahogy el lettek felejtve.egyelőre, aztán lehet ahogy minden a helyére kerül, ők is célt találnak. kvázi betörnek a zenebizniszbe. robbantanak egy nagyot, ennél is nagyobbat, mint a samsung mobilok töltői és már ez fog…