zenék, amikkel öröm lepaktálni. még akkor is, ha pont az időmillomosságomnak tesznek keresztbe, azzal, hogy magával ragadóak, magukkal is ragadnak, egy eléggé dreamy, szétagyonfilterezett planétára. ilyen a frogtown is, amit egyáltalán nem kell komolyan venni, hanem csak hagyni, hogy utaztasson,…

ki ne akarna ilyen vacak időben szétrobbanó gyümölcsöket nézni? naugye. az meg csak a ráadás mellé, az egészben, hogy zenei aláfestésként jól szituált indie pop szól, amire egy rossz szavunk, mitöbb semmi panasz nem lehet. olyan, amilyennek lennie kell. tökre korrekt, egyszerű, de nagyszerű, amit a…

az a nap is úgy kezdődött mint a többi. ébresztő, fogmosás, futás. majd az autóba be, szóval gogogo. de valami mégis más lett akkor, amikor megszólalt egy dal a rádióból. (mert egyedül csak a munkába menet/jövet szoktam belekóstolni abba, hogy mi zajlik a zenevilágban mainstreamebb, populárisabb…

a blog 1 hónapos fennállását, évfordulóját is valamivel meg kell ünnepelni. legyen is pop, döntöttem. meg a king deco. aki nem csak ebből az alkalomból van itt, jelen, húzza el nótát a legújabb dalával, hanem amúgy is egy csúsztatott, elmaradt napizene, ami most lett az, került rá a sor. végre, és…

amikor a szombat este nem a zúzásé, a benyalásé, nyomásé meg hasonlóké. hanem a nyugger életformáé. csak tévé helyett soundcloud az adó, azon megy a pörgés ezerrel. ami persze nem egyenlő és nem jelenti azt, hogy COTE dalolászását nem a húszéveseknek találták ki. egyszerűen csak tök idill az egész,…