az a nap is úgy kezdődött mint a többi. ébresztő, fogmosás, futás. majd az autóba be, szóval gogogo. de valami mégis más lett akkor, amikor megszólalt egy dal a rádióból. (mert egyedül csak a munkába menet/jövet szoktam belekóstolni abba, hogy mi zajlik a zenevilágban mainstreamebb, populárisabb körökben). pont az, amire pont nem számítottam, plusz előadójára, hogy helyet kap majd a frekvenciákon. a hazain meg aztán pláne.

de akkor így ne legyen lottóötösöm. hiszen egyszer csak, a semmiből, tök váratlanul, mindenféle felvezetés nélkül megszólalt a Tired of Talking. a tavalyi év egyik legjobb muzsikája, a tavalyi év legimádnivalóbb meg egyben legjobb énekesnőjétől. ezt nem láttuk előre jönni, viszont annál örömtelibb érzés volt hallani így is, meg arra gondolni közbe, hogy mások is ezt teszik. elmosolyodtam rajta, full kész megcsinálta a napomat akkor és ott. 

de igazából már húsz tizenötöt megcsinálta Léon, a stockholmi based 'indiepop/soul/whatever' énekesnő. aki jobbnál-jobb zenéket pakolt fel a világhálóra hónapok alatt, amikből az év végén még egy ep-re is futotta. onnan szólt a már említett, meg onnan a treasure, amihez klip is készült most a nyáron. lehet is nézni, hallgatni meg eddig se volt kérdés. nagyon kimért, profi, igazi királynő. semmivel se összekeverhető, nagy tehetség, akit most már remélem nem hagynak magára. csak legfeljebb akkor, amikor ilyen zenéket szerez.