dalok a másnapokra. azok ellen, vagy csak azok mellé. oda, amikor már kitomboltad magad, és nem szeretnél nagyon megmozdulni (oké nem is tudsz). de a visszaalvás se opció, csak nézni előre, megfejteni a tegnapot. azt a bizonyos estét, a rosszat és jót egyaránt, ami történt, meg mi az, ami nem. megvan e egyáltalán, nincs is, rakod a kirakókat, de sokszor nem is oda, ahova kell. üdv a sötét foltok, be-bevillanó sztorik, önhitetlenkedések világában, ahol az ígéretek nemigen használnak, bármit is fogadnánk meg. szóval van ez az ismerős állapot, meg most az allday.

az ausztrál hip-hop előadó, akinek legújabb a dala napokban jelent meg. ez a raceway. amit azért nem kell a szó szoros értelmében rapnek nevén nevezni. annál sokkal többrétegűbb, mélyebb, lehet is itt szintikkel találkozni többek között, meg egy kis pop-r&b-t is visszahallani a megszokott a beatek és szövegelések mellett. aki tehát az old schoolra szavaz, annak nem biztos, hogy a brisbane előadóművész új dala lesz a következő zabhegyezője. akinek viszont begyere a kortárs rap, annak nincs jobb.

az aussie Drake meg is csinálja a napunkat, a maga félig bágyadtan, álmosan énekelt és auto-tune babrált melankólikus szövegeivel. kicsit talán vasárnap reggeliek is ezek az ütemek, de azért most is jól esnek. meg talán még kalandozásokhoz tudjuk majd simán hasznát venni. vagy futáshoz. ha éppen futnánk. mindegy, a helye megvan. annyira könnyen is adja magát, szóval nincs is más, mint elkapni a fonalat, ott, ahol a beindulnak motorok, meg kipörögnek a gumik. sick.