a blog 1 hónapos fennállását, évfordulóját is valamivel meg kell ünnepelni. legyen is pop, döntöttem. meg a king deco. aki nem csak ebből az alkalomból van itt, jelen, húzza el nótát a legújabb dalával, hanem amúgy is egy csúsztatott, elmaradt napizene, ami most lett az, került rá a sor. végre, és valahára. a hét közepén túlhaladva, a read my lips készíti elő a hétvégét, és vele együtt vonnunk vállat a már megtörténtekre, a hét eddigi vállalhatatlan epizódjaira. egyébként meg állatira jó, ízléses, amolyan poporgazmus, aminek igazából soha sincs vége, mert mindig valahogy, valamiért újrakezdődik. egyszerűen játszatja magát.