ha holnap is munkanap lenne, biztos nem szólna ilyen flottul, de így, hogy hosszú hétvége elé nézünk, és a csütörtök lett az új péntek, nincs mese, kell a power, a felöltés ideje korán, amit bizony Danelle és Salda featje, nevén nevezve a Nobody alapoz meg. legyen is ez a hónap első weekend before…

túl sok a nyár. TÚL SOK A NYÁR. tudom, már foglalkoztam vele eleget. de ezt még, ezt, ezen nem lehet csak úgy, csak felette eldronozni. különösen, hogy a nyár soundtrackjét jelentette nálam, személyre szabottan az az EP, amin ez a dal is ott szerepel, és ami a LANY érdeme. mitöbb a where the hell…

damntastic. a burn fast is olyan, mintha nekem találták volna ki, írták volna meg. már a kezdés megnyerő, bryce fox hangja telitalálat, aztán önismétlés-önismétlést követve, majd ÓÓÓÓÓÓÓ kórus és készen is van egy nem sokat vállaló, viszont annál becsületesebb és tisztességesebb korrekt iparos…

note to myself: zeneblogot kezdeni csak jó zenével lehet, ilyen karcossal-olyan élessel, hogy mindenki felfigyeljen rá. meg mondjuk az erős kezdés semminek se árthat. cserkészbecsszó, legközelebb biztos így is fog történni, de most ezt a jótanácsot magasról lepattintva nyitom meg a sokalkalmas…