túl sok a nyár. TÚL SOK A NYÁR.

tudom, már foglalkoztam vele eleget. de ezt még, ezt, ezen nem lehet csak úgy, csak felette eldronozni. különösen, hogy a nyár soundtrackjét jelentette nálam, személyre szabottan az az EP, amin ez a dal is ott szerepel, és ami a LANY érdeme. mitöbb a where the hell are my friends kistesója, ami hát az év egyik leglazább slágere. 

persze a yea, babe, no way se lett az a zenedráma (a címéből gondoltad volna, mi). de legalább nagyon indie, nagyon. meg nagyon nem vagyok célközönsége, és elhiszem, hogy fiatal lányoknak ettől lesz nedves. de megvettek köztük engem is. magukkal rántottak ezzel a raklapnyi szabadságot, határtalanságot, könnyebbséget, gondtalanságot sugárzó ebbéli dalukkal. meg az az egész albummal, ami csak ennek szól. 

love from hungary meg hasonlók jöhetnek. lehet szezonális, ultrakönnyű, megalaza, de mégis hiánycikk ennyire kimondva, kiénekelve, kellett az ilyen már. nem erőltetett, hatásvadász, ez jött, látott és filmbe is vele, valamelyik coming-age movieba, esetleg fifa soundtrackre. bárhol szívesen hallanám még vissza. megérdemli. de ha nekem jut csak belőle, izé, az se baj.