sorry. egy másik. persze az is oké, de amit most a balconytv keretében összeénekel egy bizonyos Sody arról is csak szuperlatívuszokba lehet beszélni. kellően karcol, van benne kraft, mélyre is húz, pont ott a helye a zeneiparba. és egyáltalán nem sajnálom tőle az eddig lejátszott perceket. sőt…

az van, hogy le kell zárnom a nyarat. nyilván nem felejtem el, emlékezni fogunk még rá, visszasírjuk, de holnap már semmi nem lesz olyan, mint amilyen ma volt, meg a többi, ebben a három hónapban. ha kellően diszkréten, megannyi daccal, és fejet hajtva kellene dallal tisztelegnem és hátrahagynom az…

szintipopballadás, művészi, túltúlérzélmes. olyan hurtsízű, nem mintha ez baj lenne. sőt nagyon is élem a darkos, kicsit lehúzós irányt. a klip pedig alá dolgozik. drive meg it follows kaliber, azokra emlékeztető. míg a googleban ha keresitek a bandát, mert keresni fogjátok ezek után…