az van, hogy le kell zárnom a nyarat. nyilván nem felejtem el, emlékezni fogunk még rá, visszasírjuk, de holnap már semmi nem lesz olyan, mint amilyen ma volt, meg a többi, ebben a három hónapban. ha kellően diszkréten, megannyi daccal, és fejet hajtva kellene dallal tisztelegnem és hátrahagynom az évszakok hosszúkatinkáját, akkor pontosan minden nagyobb vacillálás nélkül a FOURS dalával tenném meg. oké, meg is teszem. mert egy szakítás soha se de nem könnyű házifeladat, akár átélni, feldolgozni, túlesni rajta. fájdalmas is nézni, goodbye summer, jó voltál, legyél is még ilyen, találkozunk még.