dalok, nem is, inkább előadók. akik mellett vagyunk, velük, és talán ugyanúgy izgulunk az új daloknál, amikor először hallgatjuk, mint, amikor ők készítik. majd várják, hogy vajon milyen lesz a reakció, a visszajelzése az adott anyagnak. a torontoi pop nem is annyira újdonsült királynőjével is…

most van az a pillanat, amikor annyira nem hálás feladat zenebloggerkedni, tele is a padlás a új dalokkal. de mivel az npzn fiatal, előtte áll az egész élet, és fényes jövő, így nagyon nem rezelünk be, kekszeljük össze magunkat, csak várjuk a holnapot, hogy az mit hozhat még/majd. talán valami…

hogy akarok- ennél többet, vagy jobbat? dehogyis. RALPH csak te kellesz. meg ez a master of none ihlette something more. ami elsősorban abból építkezik, hogy manapság mennyire a címnek vagyunk alárendelve. ezt követjük, megszállottai vagyunk, és nem elégszünk meg azzal, ami van. mitöbb ez a fajta…