hogy én mit fogok csinálni október másodikán. azt hiszem ezt a dalt fogom még hallgatni, nem is egyszer. jövőbeli #np meg is szavazom, erős igennel. mert egy banda van 2016-ban, ahova betársulnék továbbra is (meg közbe esz a méreg, hogy nem én alapíthattam), az ők, a Noréll, dánia legígéretesebb, és egyben megkockáztatom legkúlabb együttese.

jóllehet a folytatás, a howl után már nem újszerű, nincs benne váratlan, inkább rádióbarátabb is, de hát who cares, ezek csak homokszemek. hiszen a the great escape nagy cucc. a szó legpozitívabb értelmében. meg van a magához való ereje, szárnyal, ahol kell lehúz, máshol felemel, keverget-kavargat, marie louise hangja pedig <3 . hallgassátok, favoljátok, reagáljátok, osszátok, a bandának meg üzenem innen is, van még hátra az évből, jöhet a következő. tapscunami.

jobb kedvem is lett ettől hirtelen. egyslágeresség réme eltörölve. király.

hangulatjelentés = végre péntek. és ez nem elég, mert még a How To Dress Well is visszatért. háhá, dupla öröm. ideje is volt.

bár viszonylag későn léptem be a htdw fanok közé, azok táborába, de jobb később, mint soha. azóta is vallom, ez a fickó nem tucat. és nem azért, mert feltűnni akarna, vagy kitűnni. egyáltalán nem erről van szó. sokkal inkább sajátos, egyedi az, amit csinál. vagy ahogyan. nem pedig azért. lejön belőle, hogy ez nem mű, mesterséges izé, hanem tényleg imádja az egészet, szakmázást, és ez átvetül ránk is. felöltöztet minket.

így a végeredményen se kell csodálkozni sokat: pörög, forog, nem hagy annyiban, egyedül, csendben. tgif máshogy. nektek is.

csak elérkeztünk ide is. ő hozzá. akit már ezer meg egyszer szerettem volna bemutatni, de végül most - a pár órája a soundcladen landolt új zenéje nyomán - csak meg teszek. hellosziaka JOY.. tök jó, hogy itt vagy. megint.

és bár sokan még mindig nem ismernek, de az egész csak idő kérdése. tiéd lesz a nagyszínpad. jóllehet ebben a brisbane énekesnő munkái, amik nem rádiós közönségnek lettek kitalálva, sokat nem segítenek, tesznek hozzá ergó a naggyá, ismertebbé váláshoz, de ez ő. a referenciái is azok. alig tudnám bármivel, bárkivel is összemosni.

a legújabb birthday is a maga dope, nehézkes, thrill, autotune, össze-vissza színezgetős (hol rap, hol chill, hol future az a pop) módján olyan izgalmas, amit formaegy néző ritkán láthat. itt viszont még hallhat is. nagyon áááááh, nem könnyű limonádé, miközben iszonyat rá lehet függni. boldog születésnapot mindenkinek.

az időutazásokba. de előre. amikor már egyáltalán nem érdekes a volt, csak a lesz az, ami hajt, és húz tovább. és lehet, sőt biztos nincs még egy ember, akinek az Strfkr légropogósabb daláról ez ugrana be, akár csak hasonló, de az open your eyest hallgatva komolyan ilyen gondolatok cikáztak a fejemben.

kicsit művészi, elvont meg olyan az egész, mintha valahol a foster the peoplenak lenne egy elveszett, vagy elfelejtett indiegyermeke. hangulat is kell hozzá, teszem hozzá. mert pl. aláfestésnek a péntek éjszakák elé bűnrossz választás, viszont a negyedik napra, amikor már csak egyet kell aludni és tgif, pont ideális. keresve sem lehet jobbat találni.

a fiúk novemberi korongjára meg innen is csókolom, be is nevezek. fingers crossed. kedvencek közé mentve. fessünk csillagokat, keressünk utakat, tartalékoljunk, mert annyi mindenre kell még az energia az életben.