ha ebben a pillanatban kéne csinálnom egy bandát, ahol összerakom kikkel akarok együtt dolgozni, kiknek akarom azt készíteni, milyen stílusban, akkor az csak ilyen lenne. csak ilyen. máshogyan komolyan el se tudom képzelni. end of story. 

az még bele-belefér, hogy Marie Louise, Nichlas meg Viktor mellé, mögé beállok, velük szakmázok. bár azt meg ki ne tenné, hallva a debütálásukat. nem csalok, de utoljára, akiktől ennyire lányos zavaromba jöttem, és kábé zeneblogért kiáltottak, az még a K.I.D volt, úgy vagy egy éve. bár ők kanadából vettek meg, míg a Noréll dániából ejtett zeneszerelembe.

hogy dániaaaa? jöhet. amúgy is nagyon élem az utóbbi időkben az észak piacot. úgy mindenre ki vagyok éhezve, ami onnan esik. a chinah jó példa rá, és vannak még, akikkel majd foglalkozni is kell a közeljövőben. de ez a trió talán a legígéretesebb, legizgatóbb mindközül.

a Howl nekem elsőre talán olyan volt, mint ha a Copenhagen c. film soundtrackjéről hagyták volna le. azt valamiért nagyon szerettem nézni, és mikor hallgattam, a kettő élmény összeért. el is tudtam volna oda képzelni, ezt az R&B és elektropop kísérletezést Marie 'tigrishangjával' az élen.

Annyira intenzív, szuggesztív, hol is kell aláírni az év legjobb bandás debütálását?