*fújtat* *mosolyog* *fejét csóválja* ezért érdemes, meg szuper amúgy semmibe és semmiért nem kerülő önvállalkozásba kezdeni, azaz zeneblogot nyitni, vagy éppen üzemeltetni. pedig aztán millió más dolgot szakmázhatnék helyette, írhatnék bármiről, meg na itthon amúgy is a lakossági pop a menő. 

de nem. még szerencse. mert ilyenkor, ezt hallgatva fog el az érzés, hogy basszus ezezez, ebből lesz valami majd később. és megismerik, szeretni fogják, tök celeb lesz, majd ha betör. márpedig látni benne az esélyt, hogy messze juthat. egyszerűsége, dallamossága a garancia rá, de azért a színfalak mögött egy kis nyolcvanas évekbeli nosztalgia is befigyel.

Alyse Vellturo a szerző-énekes pedig mintha csak a szomszédból lépett volna elő. aki egy szűk lakás sarkában halkan, elég suttogosan gondolkodik arról, hogy mi lesz azzal a bizonyos kapcsolattal. kapcsolat-e az egyáltalán? vagy az már a vég? erről is szól a million other things. meg arról, hogy 2016 egyik legpompásabb belépőjét így kell hatásosan, spontán, meg csodásan megcsinálni. fantasztikus. gyerekek, fantasztikus.

nem is lehet levakarni a vigyort az arcunkról. annyira. ezt mindenkinek, de mindenkinek hallania kell.

Is this how it ends?Is this how it starts?

When you love somebody while they’re falling apart, love somebody while they’re falling apart.

képzeletben már sok előadót, dalt helyeztem el az éppen aktuális fifa soundtrackekre. itt, az oldalon is volt nem egy, kettő, akikről írtam, hogy szívesen hallgatnám vissza, játék előtt vagy után. ez vagy bejön, vagy nem, inkább nem, de mikor aztán visszaköszönnek az olyan jó. legutóbb például a még két évvel ezelőttire csodálkoztam rá, mikor egyszer csak felcsendült az olympic ayres srácoktól a magic.

a mostaniban szemezgetve, a playlistet átrágva alig-alig akad olyan, aki tényleg ismerős lenne annyira, hogy tapsolnék neki, örömömben. Bishop Briggset is csak azért emelem ki a sok közül, mert még az év elején a Riverrel okozott dallamtapadásos órákat, amiket azóta se felejtek el neki. és közbe a 24 éves LA énekesnő nem állt meg, folytatta a sajátos, bivalyerős zenék készítését, aminek az egyik legújabb végeredménye lett a Be Your Love.

ami tökéletes River folytatás, 2.0. aki azért szerette, ezért is fogja, nagyon. valamiért nekem a netflix egyik idei hatalmas sorozata a The Get Down jutott eszembe róla. nem átfedésként, vagy bármi rosszból kifolyólag. egyszerűen csak beugrott. amúgy meg az újkori,modern alt-pop legfényesebb csillaga, és az x faktort se kell keresni benne. tipikus példája annak, aki kicsiből emelkedik fel. és még sokra, többre is viheti. fingers crossed.

egy másik életben egészen biztos, hogy ez a trió vinne mindent. de mindent. ehelyett itt és most úgy kell bemutatni, meg dániából jöttemezni őket. persze amit csinálnak, meg ahogy, abban nincs kérdés. amolyan fázos, feszes, igazi északi r&b elektropop az irányvonal, amibe oké születni kell. de nekik bejött az élet, ergó ez csak is onnan való lehet.

de mégis ott van az, hogy az egész baromi érzéki, megfogható, olykor szelíd is, akárcsak ez, akárcsak a többi daluk: a Minds, a We Go Back, vagy az Away From Me. gyönyörűen megkomponált, van kisugárzása, egyszerre ad és elvesz, Glindvad iszonyú ragadós hangjával meg betelni még két élet is kevés lenne. valamiért néha úgy is érzem, a Wet lehetne a kistestvérük, vagy az ismertebbek közül pl. a Chvrches. ahhoz hasonló cipőben járnak.

bár ez sötétebb, instrumentálisabb, olyan túlvilági (és) jó, ahogyan azt írták egy külföldi szájton. egyetértek. ne is haladjunk tovább, van itt bőven hallanivaló. legyen ez elég napizene mára. sok is.