talán még az előzőnél, előzőeknél is jobban ül, amiket ma osztottunk meg, hallottunk először. pontosan ma és akkor, amikor valahogy túl vagyunk a nehezén már. ezen a hétfőn, ami a hétfők leghétfőbbike volt. ergó a hétkezdésekhez szól most a nóta.

nevezetesen a real kids, egy olyasvalakitől, aki igazi ismeretlen ismerős. helloszia Bo Rocha. tudtunk rólad, hallottunk is, viszont ezzel az újdonsággal már komolyan észrevétette magát az énekesnő, és egyenesen felhelyezkedett a zenetérképre. megunhatatlan, végtelenítve pörög-forog, esélyt sem ad a napnak, a mainak, hogy fogást találjon rajtunk még. ha szeretne, se tudna.

nagyot szóló gyöngyszem, be is vésem a naptárba, elmentem, megtartom. nincs is jobb dolog, dolgom ennél, mint hogy ez szól belém és dúdolom, szeretget. ide hát azt a vízcsobogást, kellemes kellemetlen vokált, és idegesítően, zajos, szétkasulkeresztül mixelt cool refrént. <3

azt mondjátok potenciál. én azt mondom: DENM. az év egyik legfurább hajú énekese ugyanis jelen állás szerint az év egyik legígéretesebb debütje is egyben férfi előadó, solo kategóriában. vannak még persze rajta kívül izgalmas, és minőségi versenyzők, lásd The Hour, Snö, vagy a Neiked akár, de minden kétséget kizáróan betonbiztos helye van ott neki is, közöttük.

a zenéje is megkérdőjelezhetetlen, első fülre nem is tudok hasonlót mondani az utóbbi időből, ami így állna hozzá a zenéhez, indie-pop-szerűen éppen. kellően friss, kicsit elszállt, amolyan szárnyakat ad, határokat nem ismerő féle muzsika ez a füleimnek. ami egyben zene is. kell még ilyen. kell. határozottan.

rétegzenének rétegzene azért, helloszia garázs feeling, de nem csodálkoznék, ha pár hó múlva befutna, vagy betörne isteniesen a zenebizniszbe. fanság, fingers crossed.