nem tudom elégszer elmondani: az aussie zeneszkéna >>> minden más. amúgy meg hallgatom-nézem, és közbe már nem is annyira érdekel, hogy ez a hétvége is elment. a Kllo az most, aki épít falakat, színezi a teret, csillapítja a fogfájdalmamat, és ánblok leürít, megtisztít.
egyszerűsége nagy kincs, gyöngyszem, olyan, ami nincs és nem is érhető így tetten a következő meg az azt következő sarokban, a daléletben. elcsendesedek, lehunyom a szemem, és jöjjön, aminek jönnie kell. peace.
lesznek, meg várnak még ránk meglepetések az év hátralevő részében, de az egyiket valahol már ellőtte a rendkívül titokzatos (legalábbis eddig az volt) the hour. egy olyan dallal, amire biztosan mindenki emlékezni fog még sokáig. hát, emlékezünk is.
pedig még kora tavasszal jött szembe először. az évzenéknek viszont az idő nem ellensége, simán leküzdi. a no one's going to heaven is ilyen. bár olyan kényelmesen nem érzed magad tőle, nem az a könnyű darab. de nem is annak szánták. challenge accepted. kicsit műfajidegen a számomra, de mégis megtalált.
amolyan minden rossznak, hétfőnek az ellenszere. azokra az alkalmakra, amikor tényleg úgy érzed, hogy egy autót is szétkapnál a baseball ütőddel. jelige: éles, karcos hiphoptrapolás nagyoknak.
ha van dal 2016-ban, amit bárcsak én szereztem volna, akkor az ez lenne. de nem, mert végül a Strangers You Know csinálta meg helyettem, amit so-so azért nem bánok, mert még a klipje is tök menő lett. hát még a dal. ergó jó helyre került, meg jó helyről érkezett az említett used. és így van ez rendjén. u.i.: indie folkpop már régen is szólt ilyen egyedien, sugárzóan férfibandától mostanság, mint a szóban forgó. de elég is a picsogásból, utazzunk rajta és vele. #westernmozikba.
ennek is már 3 éve. öregszem na. még szerencse, hogy a Shout Out Louds örökzöldje ezt a szívességet nem teszi meg velem együtt. olyan is, mintha tegnap lett volna az első találkozásunk, ott a szökőkútnál. #régenmindenjobbvolt kicsit legyen ilyen is, az emlékezésekbe bele. all time kedvenc. a magaszene magasiskolája.
a tavalyi hónapot tényleg nem kell bemutatni. a dalok beszélnek helyette. mondjuk, ha a mostani fele annyira lesz emlékezetes zenei szempontból, már megérte követni az éppen megjelent aktualitásokat. most pont az egyik ilyen nem csak havi, de évzenét hozta fel a shuffle.
helloszia underwater neked is. meg a francia Ana Zimmernek. akiről kiderült, hogy korábban egyszer már okozott dallamtapadásos perceket a young and brave dalával. de annak már egy éve. és 2016 az bizony un...der...water ooooh.
a következőre remélem nem 17-ig kell várni. bár az évi/1 se rossz annak tükrében, hogy milyen zenéket művel. és lekopogom,de az év végi listát nehezen tudom elképzelni nélküle (beszéljen a zene). nem is kedvenc téren, hanem mert erről van szó. ez, ami hiánycikk is a mai popból. a női előadók, zenészek meg az idén mindent visznek.