picit későn érkeztünk, de eljutott hozzánk is a Lilt új klipje, amiben férfiak furán ütik el az időt, meg danszolnak mikor hogy éppen. néha egyszerre a kettőt is ügyezve. egy odafigyelésre eléggé ajánlott. a dal meg hát kiwi, ausztrál gyerek. szóval rossz már nem is lehet. persze velük elfogult vagyok. az egész olyan, mint a moto gp meg a forma1. ez utóbbi van, néha elmegy, de az az előbbi valahogy mindig többet tud adni. az ausztrálok = moto gp, a zeneipar szívcsakrája - új zélanddal együtt. a wait no more is csak onnan jöhetett. miközben semmi olyat nem nyújt, amit másik száz tesója nem a zsáneren belül. aztán meg mégse bírok nemet mondani neki, megállítani mert kösz, nem, nem kérek többet. hogy a fenébe ne. addiktív témázás.
Reyna - Magazines
helyzetjelentés: egy csajzenekar nyitja és zárja a napjaimat mostanság. velük ébredek, velük kelek. még ebédelni is velem jönnek. utoljára a haim is volt az, akik annyira de ennyire lázba hoztak, megbabonáztak, levettek a füleimről, mint most a REYNA.
lásd a magazines címűt, a legújabb dalukat. ami valahogy tényleg egy könnyen fogyasztható daldarab, már elsőre is megadtam magam neki. pont annyira hatásos, amennyire kell. egy élmény, zene a javából, semmi mellébeszélés, pótcselekvés, helykitöltés, foltozás, itt mindennek helye van. miközben még kifundálták benne a dallamtapadás sikerreceptjét is.
nem lehet vele leállni. de talán az is mellette szól, és az érdeme, hogy a teamszellem az itt kézzel fogható, ergó a kémiát nem kell keresni, mint magyar gólokat a ferröri XI ellen. Gab és Vic együtt, páratlan páros, meg a potenciál, egyenlő magazines. oké: maradok is. meg megmaradnak már ők is. csúcsszuper. nőjenek nagyra, a hónap egyik legmeglepetése már most.
Pierce Fulton - Borrowed Lives
csak mert azt mondják jövő hét végére visszatér a jó idő. amúgy Pierce Fulton legkirályabb slágerét matekozta össze ebbe. a nyár háttérzenéje volt pontosan, olyan, mint bollywood filmeknek a dalbetétek. nem hiába, ez az ő kedvence, a miénk is (nulla dislike). ha akarnék se tudnék belekötni, túl fertőző és megkapó. ja és próbálj meg nem megmozdulni rá. na ugye.
Leeuw - BLU
a vihar elment. a hétvége eltelt. holnap is nap. de előtte még ácsi. a rohanás, a megannyi gondbaj megvár. és inkább hallgassunk valami nem evilágit. olyat, ami úgy szól, mintha nem is énekelnék, meg úgy érzed magad tőle, mintha ez lenne algopirined az előtted álló következő hétre. brilliáns vokál, suttogás, chillérzés, álomálomálompop, helloszia Leeuw találkoztunk megint, mint annyiszor már. xoxoxo
SODY - SORRY
sorry. egy másik. persze az is oké, de amit most a balconytv keretében összeénekel egy bizonyos Sody arról is csak szuperlatívuszokba lehet beszélni. kellően karcol, van benne kraft, mélyre is húz, pont ott a helye a zeneiparba. és egyáltalán nem sajnálom tőle az eddig lejátszott perceket. sőt inkább keveslem, legyen csak nagyobb, megérdemli.