ha egynyári zeneszerelmeket tömbösítenék, akkor ennek bérelt helye lenne, az idei válogatóban. már csak azért is, mert úgy nyitotta meg a nyarat, ahogy azt kell. és utána is tartotta magát, mindig fülközelbe tornázta a wavest Perttu a finn dj, producer. aki picit másba nyúlt ezzel, más vizekre evezett, mint azt korábban gondolta és csinálta, bár egye fene bejött neki a lépés. a claire-games volt az még fúh évekkel ezelőtt, ami így tudott megragadni, maradni bennem. és azóta is előkerül, ahogy a waves se fog elmerülni, a kalapomat teszem rá....
EDEN - sex
amikor még azt hittem, hogy megkaptuk az év klipjét vele. de aztán még erre is tudott ráemelni EDEN , erről viszont majd később. most legyen sex. mármint a dal címe szerint. és szóljon a dublini énekes, akinél azt hiszem nem tudok izgalmasabb, férfibb férfi előadót mondani most a mostani mezőnyben. imádom. talán a the kite string tangle volt az még tavalyelőtt, akitől ennyire nagyon dobogott a szívem, ha előkerült valami új projekttel. de az idén ő róla szól minden. pedig belegondolva már az az XO is évzene volt a javából.
Ofelia K - Killing Me
azt meg nem mondom melyik külföldi szájton olvastam, de arra emlékszem, hogy adtak egy jó felsorolást arról, azokról a női énekesekről, akik még sokáig és sokra vihetik, ha így folytatják. a cím is valami olyan volt, hogy pár énekesnő, akikről lemaradtál, miközben beyoncet hallgattál.
és pont ott (is) szerepelt az LA előadóművész, Ofelia K, akit én már csak úgy mutatok be akárhol, mint a legfaszább dolgot, ami húsz-tizenhatba a csajpopban történt és történhetett. nem kiáltok vele világmegváltást, semmi forradalom nincs kialakulóban, csak egyszerűen miatta is érdemes bele menni abba, hogy miért is van jelenje, jövője a stílusnak a maga nemében.
ő az, ugyanis, aki sallangmentesen előadja meg eladja úgy, hogy én azt tökre megveszem, és nem bírok repetázni belőle. gitárőrület, pop csajok satöbbi szerelem, annyira megöl, de komolyan. nem lehet nem szeretni, vagy csak kedvelni. őszinte, tiszta, meg valahogy mindig mosolyt csal az arcomra. akár a többiek, de most leginkább a killing me. ennyi pedig nekem elég is.
Glades - Speechless
no words. ismét egy magaszene a kiwiktől, akiket amúgy is baromira csípünk. úgy mindenhogyan. még akkor is, ha négy napig nem vennének fel stoppolás okán. persze az új-zélandi eset volt, míg a Glades a szomszédból való. de akár az enyémek is lehetnének.
írom ezt azért, mert annyira őszinték, amit csinálnak, meg ahogy, mintha csak a huszonhatba laknának. mellettem. hogy átnézek a kerítésen túlra, aztán látom a tojásos dobozokkal kiplakátolt garázst, benne velük, éppen alkotva, zenét szerezve, meg játszva.
hát nem. odébb muzsikálnak kicsit, pár kilométerrel. sajnos. sydney a hely. plusz aligha tolják ilyen rezsicsökkentősen, mert már tavaly (is) kipakoltak egy évzenét a loving you (her) c. dalukkal. simán top5 volt az, és szerencsére nem adtak alább. a speechless se adja. kortárs alt pop hamisítatlan gyöngyszem. a bandát pedig egyem meg. ami idén a noréll, az a glades volt tavaly. imádnivaló, vibes-vibes, kell.
Foreign Air - Echo
azért valahol nincs igazság, mert pl. mikor belinkelem ezt az Echot, akkor az mindösszesen 60!, de le is írom hatvan darab megtekintésnél és lejátszásnál tart youtube formájában. hogy whaaaat. miközben egyáltalán nem erre hivatott, sokkal több van benne ennél.
szóval nagyon remélem, ha pár hó múlva visszanézek ez már sok számjegyű lesz. rajtam nyilván nem múlik. meg igazán a dalon se. hisz augusztus hónap, sőt tovább megyek: a summer egyik és utolsó legnagyobb dobása meg egyben ember méretű dallamtapadása van jelen. itt is volnánk no, amikor csak lehet ez szól.
mondanám, hogy fifa soundtrackre vele. persze úgy tippelem, hogy rádiókban sem vallana szégyent a darab. jól szituált, királyi, levakarhatatlan, végtelenítve szól fel és alá. most nem tudtok ennél jobbat mondani. nem is akarok. Foreign Air a legnagyobb.