zenecrush személyre szabottan. az egyik légcsókosabb banda is most nekem a Fickle Friends nem tagadom többet és tovább. a for you, a swim instant szerelem, netto himnusz, olyan mint rockynak volt az eye of the tiger. persze ez is popféle, meg satöbbi. kicsit régi, kicsit new, a cry baby se az a könnyen kiismerhető fajta, de ha megvan, és elkap natassja, az élen, aki egyébként kisebb mint három, akkor cserkészbecszó mindig a sarkadban lesznek, még ha nem is petinek hívnak. sírok is a fülgyönyörtől. do you cry baby?
mindig meglepődöm, ha északról jó zenét hallok. pedig hát nem kéne. egyáltalán nem. pl. az újkori szintipopot is úgy adják elő, ahogy azt kell. amit a Södra Station 5000 voltja példáz a most következőkben, a hajtás után. ritmusra csettintgetős, a hét közepére tökéletes daldarab is. kezdésnek így pont megfelelő. soha rosszabbat. mentem és mentem. pluszegy fan innen. jöhet is még, ahonnan ez jött. más most nem tudok írni, el van foglalva a kezem, a szám, a szemem. ti jöttök.
tudom, már foglalkoztam vele eleget. de ezt még, ezt, ezen nem lehet csak úgy, csak felette eldronozni. különösen, hogy a nyár soundtrackjét jelentette nálam, személyre szabottan az az EP, amin ez a dal is ott szerepel, és ami a LANYérdeme. mitöbb a where the hell are my friends kistesója, ami hát az év egyik leglazább slágere.
persze a yea, babe, no way se lett az a zenedráma (a címéből gondoltad volna, mi). de legalább nagyon indie, nagyon. meg nagyon nem vagyok célközönsége, és elhiszem, hogy fiatal lányoknak ettől lesz nedves. de megvettek köztük engem is. magukkal rántottak ezzel a raklapnyi szabadságot, határtalanságot, könnyebbséget, gondtalanságot sugárzó ebbéli dalukkal. meg az az egész albummal, ami csak ennek szól.
love from hungary meg hasonlók jöhetnek. lehet szezonális, ultrakönnyű, megalaza, de mégis hiánycikk ennyire kimondva, kiénekelve, kellett az ilyen már. nem erőltetett, hatásvadász, ez jött, látott és filmbe is vele, valamelyik coming-age movieba, esetleg fifa soundtrackre. bárhol szívesen hallanám még vissza. megérdemli. de ha nekem jut csak belőle, izé, az se baj.
damntastic. a burn fast is olyan, mintha nekem találták volna ki, írták volna meg. már a kezdés megnyerő, bryce fox hangja telitalálat, aztán önismétlés-önismétlést követve, majd ÓÓÓÓÓÓÓ kórus és készen is van egy nem sokat vállaló, viszont annál becsületesebb és tisztességesebb korrekt iparos zenemutatvány. ami lehet rosszul hangzik így leírva, mert úgy fest, mintha csak a tucat meg az as usual lenne, de nem. nem. mert faszán ki van ez matekozva, hegyezve, bármelyik rádió frekvencián simán megállná a helyét. de nem is baj, hogy nem kell, így csak a napizené-é lehet, az enyém, a tiétek, a miénk. let it buuuuuuuuuuuuuuurn fast....
ez még amolyan áprilist zenéjéről. de igazából felesleges is beskatulyázni, mert a sugar nem az a dal, amit be kell, vagy akár csak be lehet. ő valahol az évzenék között a legévzenébbek között vitézkedik idén. már hónapok óta állati kedvenc. igazi felsőkategóriás, menő krém, és elit tagja.
a Terror Jr pedig az egyik legígéretesebb debüt banda címét is el nyerheti, ha így folytatja. akikről egyébként annyit tudunk, hogy semmit. najó vannak vagy hárman, de a női énekes személye pl. inkább rejtély (a két férfi nem titok). mondanak ezt-azt róla, ám senki se tud biztosat. egyszer Kiiara lehet a befutó másszor meg Kylie Jenner. miközben szerintük egy nő a terror jr egy személyben és Lisanak hívják. ki érti ezt, na.
bár ez legyen legkevesebb, amíg ilyen csodás, nem éppen világmegváltó, de annál cukrosabb, édesebb, rágógumisabb dalokat csinálnak. megunhatatlan.
u.i.: amúgy a banda háromnegyede nem érti minek lett felfújva és miért kérdezi tőlük mindenki, hogy ki az a harmadik tag, ki énekel, ki van ott pink hajjal. mikor ők csak azt akarják, hogy a zene, a zenéjük legyen az első, ami eszünkbe jut, ha valaki elsüti a banda nevét. és hát annyira nem is csinálják rosszul, mert engem speciel hidegen hagy ki van a mikrofon mögött, amíg ilyen dalok születnek, és ezeket hallgathatjuk. poporgazmus.