so saxy. mondjuk a klipet nem tudom hova tenni, de ettől még az Ookaythiefje minden kétséget kizáróan a nyár egyik legbefolyásosabb zeneterméke. amolyan ki és megkerülhetetlen, miképp könnyen megjegyezhető, és az a fronthangszer is de régen volt már ennyire kihasználva elektronikus cuccban. jól ki lett ez találva na. tudjuk mi adja el, és hogy nem kéne, az egyik oldalam habozik is, mondja rá a nemet, de a másik kéri, igényli, hogy akarja hallani magának. és hát mindig nyer. tatatatata.
viszlát augusztus meg nyár búcsúztató zene. ami lehet nem vadul, karcol, de nem is altat, vagy bébipopsi puha. egy, a két út között járó poptronica oldaláról, egyenesen LAből, a FRND tolmácsolásában. amúgy debüt nekik, meg nekünk. annak minden bájával, szépségével. bár a gyerekcipőben való totyogást hallhatóan otthon hagyták. mert a Friend kész van, dallambarát, picit sablonkövető, mégis olyan, ami nem akar több lenni annál, amire, amiért született. csak hallgatni és hallgatni, majd vállat vonni, hogy hiszen ez mindent elintéz, és jó lesz minden... ugye szeptember.
emlékszem, elsőre nem adott ennyit, vagy váltott ki belőlem ilyen hatást, mint pharellből, - aki csak azért ült be oda, hogy meghallgasson egykettő diákot, akik később szeretnének nagyban is foglalkozni a zenecsinálással, ha már tényleg nagyok lesznek. de aztán mégis megragadta a fülem, hogy van ebben valami, ebben a Maggie Rogers dalban, ami olyan leírhatatlan. zónakizökkentő, lágy, kellemes, és közben megmozgat, de belülről.
sok mindent ad, de talán a legtöbb gondolat, az csak utána esik le, jön ki rajtad. ilyen érzések, olyan élmények. amíg hallgatod, egyszerűen nincsen párja. kibaszott pure gold az egész, ahogy maga maggie is. de el ne rontsátok a csajt, maradjon ilyen könyörgöm, ez ő,az övé. az meg durván durva, hogy egy/a student megcsinálta az év legállatibb folkzenéjét. WOW.
ami még fantasztikusabbá teszi a dalt, hogy maggie már előtte feltöltött néhányat a hálóra (még 2 éve), amik egy az egyben folkzenék. olyan igaziak. amikkel baj nincs, azonban az alaska (nem folk) mégis más azokhoz képest. komplexebb, inkább alternatívabb, chillout libabőr. több apró kiegészítő jelenik meg, a hangjátékkal pl, amikkel stílusosabb, maggiesebb lett az előzőeknél, sokkal. a fejlődés füllel hallható, de ha ez nem is érdekel, akkor csak elég hátradőlni, és fújni egyet. érezni a levegőt, amit lehet nem akarsz.
júliusunk története. ami úgy nézett ki, és attól volt hangos, idézem: We'll keep on, keep on, keeping on. az elkövetője pedig nem más volt, mint Stalking Gia . az egyik legjobb is volt akkor a maga műfajában. csajpop fuckyeah. de azóta se kezdte ki az idő, baromi sokszor visszakerül, úgy, hogy meg se kell kérdeznie, egyszer se.
talán azért is, mert van benne valami nyugtató dolog, ami egyszerűen kell. szükség van rá, minden egyes nap. és sok más zenében nem így jön vissza, vagy kapod meg. calm miegymás. irány is a padló, a szőnyeg, ott kifeküdni, elterülni, aztán kapcsold be ezt majd magadat ki. eszméletlen, chill, ne hagyd abba girl.
még jó hogy nem tetted. ugyanis az énekesnő kisebb-nagyobb megszakításokkal, már vagy két éve a zenepályán szerencsepróbálkozik. mi hozzánk viszont a nyáron érkezett el, futott be, de még nem későn. most meg van, elkaptuk, innen már nem eresztjük.
valahol a legmenőbb egyszemélyes zeneprojekt evör. de ebben az évben biztos. miközben oké Youngr se a múlthéten kezdte. látom én is. de az out of my system viszont nagyon 2016 terméke, még szerencse, hogy megtaláltuk. vagy ő minket talán. ki tudja. a sors akarta. mert kár lett volna, ha lemaradunk erről, róla, aki egy ilyen nagyszerű előadó, alkotó, és akiről tényleg nem tudom eldönteni, hogy csinálja mindezt egyszerre. ilyen a világon nincs. amúgy extra gazdag a zenei csomagja, de ettől is lesz izgalmas. bár tényleg koncerten lennék kíváncsi rá. hogy vajh visszajön élőbe is ez a feelgoodság, ami így árad belőle... nyilván költői kérdés, szóval mikor lesz itthon látható?