ha ebben a pillanatban kéne csinálnom egy bandát, ahol összerakom kikkel akarok együtt dolgozni, kiknek akarom azt készíteni, milyen stílusban, akkor az csak ilyen lenne. csak ilyen. máshogyan komolyan el se tudom képzelni. end of story. 

az még bele-belefér, hogy Marie Louise, Nichlas meg Viktor mellé, mögé beállok, velük szakmázok. bár azt meg ki ne tenné, hallva a debütálásukat. nem csalok, de utoljára, akiktől ennyire lányos zavaromba jöttem, és kábé zeneblogért kiáltottak, az még a K.I.D volt, úgy vagy egy éve. bár ők kanadából vettek meg, míg a Noréll dániából ejtett zeneszerelembe.

hogy dániaaaa? jöhet. amúgy is nagyon élem az utóbbi időkben az észak piacot. úgy mindenre ki vagyok éhezve, ami onnan esik. a chinah jó példa rá, és vannak még, akikkel majd foglalkozni is kell a közeljövőben. de ez a trió talán a legígéretesebb, legizgatóbb mindközül.

a Howl nekem elsőre talán olyan volt, mint ha a Copenhagen c. film soundtrackjéről hagyták volna le. azt valamiért nagyon szerettem nézni, és mikor hallgattam, a kettő élmény összeért. el is tudtam volna oda képzelni, ezt az R&B és elektropop kísérletezést Marie 'tigrishangjával' az élen.

Annyira intenzív, szuggesztív, hol is kell aláírni az év legjobb bandás debütálását?

 'egy olyan dolog, amitől nem lesz kétszázötven milliód, de igazából nem is érdekel, ha hallgatod' sorozatunk első része. ő a take that, ami bajnélküliségből meg komolyanvehetetlenségből simán taníthatna az egyetemeken. legalábbis a CRUISR ebbéli előadásában.

észbontóan klassz az egész, habár az is való igaz, hogy egy fifa soundtracknél messzebb soha de soha nem fog eljutni (ne legyen igazam). oké, reggeli ébresztőig, meg csengőhangig már vitte, viszont cserébe, aki megtalálja - például itt, az joggal mondhatja el magáról, hogy a nyár másik legdallamtapadásosabb slágerére bukkant. amolyan feelgood, nincs benne semmi okoskodás/ügyeskedés, szimplán hadat üzen az aktuális agyfasznak.

jöhet bárki és bármi, akár az ember, aki nem a két vonal közé áll, hanem az egyikre, vagy éppen a tűzhely napi sokadik letakarítása, mert mintha ott se lenne, lett volna. vegyétek fel, fűzzétek be. a gyerekkórus kártya meg annyira snassz, de basszus én is énekelném velük. TAKE THAT.

a gyerekek már lefeküdtek, az esti mesék, misék ideje lejárt, szóval elég késő van már ahhoz, hogy meghallgassuk a stockholmi Neiked debütálását. ami legalább annyira lényegre törő, mint amennyire fura kimondani így egymás után a dalszerzőjét és címét.

bár ettől félni egyelőre még nem kell. a rádióban pörgéshez (kéréshez) nonstop 0-24 várni kell. persze nem is az fajta dal, ami csak úgy egyből ott találná magát. lásd a frekvenciák agyonjátszott idézőjeles slágereit. az megint más kérdés, hogy ha tűz közelbe kerülne, megállná a helyét ott. 

kellően dansz, kellemes, önismétléses, olyan terror jr 2.0, amitől lehet nem nyúlsz magadhoz, de az szinte biztos, hogy ennél nem volt szexuálisabb nyári himnuszunk. legyen is az, a legjobb volt ilyen téren. az előadó pedig az év egyik nagy felfedezettje, várunk is még hasonlót, ősszel-télen-bármikor, ha már a legmelegebb hónapot kimaxolta rendesen.  

'I'm feeling sexual, so we should be sexual'

erre no kristálytisztán emlékszem, mert még január volt meg piszkok hideg, és annyira nem volt élet az élet úgy. ilyenkor persze keresel olyat, amitől az egész téli álom elviselhetőbbé válik, de mégis amikor először megpörgettem az ezerkilenkilencvenhármat, hát a fene se gondolta volna, hogy egyből kiragad és meg se állít a trópusokig. 

még szerencse, hogy ezt a maga sajátos módján teszi. nem pedig ilyen túl elektronikus vezérfonalat követve, hogy most annyira érezned kell tőle hova és honnan készült. a gold coast producer legújabb mutatványa ebben lett isteni, hiszen alapjáraton tök ártalmatlannak tűnik, de aztán mégis ezzel lesz tele a napod. ha kell, ha nem. azt persze nem ígérem, hogy a kutyádat ölben tartva fogsz mosolyogni tőle nonstop, de kellően fun rágógumi, aminek az íze tovább tart mittudomén három percnél.

lehet szezonális elektropopnak megbélyegezni, viszont hülyeség. mindig van létjogosultsága szólni, ahogy jess kent nélkül is egyszerűen elképzelhetetlen lenne. klip készült, az se egyszerű, de én most inkább a triple j (aussie rádió) féle élő verzión csilleskedek úgy nullától huszonnégyig. 

igazából tegyetek ti is így 1992 után. de 1994 előtt.