erre no kristálytisztán emlékszem, mert még január volt meg piszkok hideg, és annyira nem volt élet az élet úgy. ilyenkor persze keresel olyat, amitől az egész téli álom elviselhetőbbé válik, de mégis amikor először megpörgettem az ezerkilenkilencvenhármat, hát a fene se gondolta volna, hogy egyből kiragad és meg se állít a trópusokig. 

még szerencse, hogy ezt a maga sajátos módján teszi. nem pedig ilyen túl elektronikus vezérfonalat követve, hogy most annyira érezned kell tőle hova és honnan készült. a gold coast producer legújabb mutatványa ebben lett isteni, hiszen alapjáraton tök ártalmatlannak tűnik, de aztán mégis ezzel lesz tele a napod. ha kell, ha nem. azt persze nem ígérem, hogy a kutyádat ölben tartva fogsz mosolyogni tőle nonstop, de kellően fun rágógumi, aminek az íze tovább tart mittudomén három percnél.

lehet szezonális elektropopnak megbélyegezni, viszont hülyeség. mindig van létjogosultsága szólni, ahogy jess kent nélkül is egyszerűen elképzelhetetlen lenne. klip készült, az se egyszerű, de én most inkább a triple j (aussie rádió) féle élő verzión csilleskedek úgy nullától huszonnégyig. 

igazából tegyetek ti is így 1992 után. de 1994 előtt.