dalok, amiket annyira vártunk már. meg előadók. bár most inkább ez utóbbiak. mert dallam és dallam között van különbség, de azok, akik készítik, velük kezdődik minden, azokon áll vagy bukik a mutatvány. és ha egy együttesről, akikben amúgy látni a fantáziát, a potenciált, sokáig nem hallasz egy hangot se, akkor kénytelen vagy lehúzni a rolót, és megbékélni a helyzettel, hogy abban ott és akkor annyi volt. nem több, mint amennyit te szerettél volna (bele) látni.

na a kanadai székhelyű duóval pont ez történt. egy darabig nagyot mentek, aztán meg semmi. pedig ha voltak valakik, akik miatt megérte zeneblogot nyitni, akkor az csak és csak is, meg kizárólag a k.i.d lehetett. akik gyöngyszemei, egyéniségei, egyediségei voltak a tavalyi zenefelhozatalnak. róluk is szólt, tőlük is volt hangos. de ha ez se elég, akkor 2015 egyik legjobb, top hármas dalát hozták össze az I wish I was your cigarette cíművel. meg még egy ep-t is kiadtak. 

de szerencsére nincs megállás. szó sincs arról. mert ahogy azt kell, a nagy számok törvénye szerint is, a kids in despair nem maradt meg ígéretnek. visszatértek. még jó hogy. és folytatják, már némi hátországgal, ott, ahol anno befejezték. a torontoi garázspop tehát újra pörög és forog, fuckyeah. a múlt hónapban megjelent, és most klippel is gazdagított errors még időben érkezett, mielőtt teljesen lemondtunk volna róluk. és hiányoztak is, a fene vigye el.

mert ahogy azt egyszer már írtam, Bobby és Kara párosa az egyik legizgalmasabb gócpontot képviselik a zeneéletben. ez a hálószobai low budget lo-fi érzés tökre működik és hiánycikk így előadva, ízlésesen a pincéből. bár igaz, hogy az errors annyira nem zúz, karcol mint a fent említett darab, sokkal rádiókészebb, de a kézművesség, szomszédiasság, és közvetlenség az levakarhatatlan plusz tényező még mindig mellettük szól. meg azért nem is karakteridegen tőlük, elég csak a stoned on the school busra gondolni. 

szumma. nagyon csípem ezt a két fura fazont. kellően érdekesek, és a zenéjükben is van valami, ami nem tucat. hanem tartalmasabb, mélyebb, az élethez sokkal közelebb állnak. annyira hétköznapi, külvárosi, de sajátosan feldolgozva, abból merítve, amit látnak maguk körül, amit látunk mi is magunk körül, mint az emberek felett eluralkodó állandó depresszióról, szorongásról. ez is ihlette a legújabb dalukat. a klippen pedig nem is lehet már meglepődni, király. olyan melankolikus, kicsit reménytelen, de tökéletes. abban nincs hiba. bezzeg... 

There's an error in me, da da da da