12. Södra Station (Glad da, 5000 Volt)
Fel lehet kötni, mert ez még csak a kezdet, és lesz bőven alkalom megismerni közelebbről az északról érkező előadókat, és zenéiket. Ami azért nekünk is megmagyarázhatatlan, mert egy éve még ezt nem láttuk előre jönni. De a dánok, norvégok, és nem utolsó sorban a svédek, annyi-annyi minőségi pluszt tettek le a zenepalettára, hogy ember legyen a talpán, aki csak úgy élből kikerüli őket. Ebben a svéd trióban például azt komáljuk a legjobban, hogy sok-sok tesóval, kollégával szemben nem angolul énekelnek. Nyilván nem csak azért királyok, de a dalaik beszéljenek helyettünk (...)
---
Mi mást is vártunk azoktól, akik miatt érdemes volt zeneblogot nyitni tavaly. Hát évzenéket megint. Ők a K.I.D, akik már akkor és azóta is (de jó ezt leírni) a legérdekfeszítőbb gócpontját képviselik a zeneéletnek. Ezzel a kézműves, low budget/lo-fi garázspoppal, ami egyszerűen hiánycikk lett már a piacon. Nem csak a Torontoin, hanem mindenhol. Főként így, ilyen közvetlenül, szomszédiasan, külvárosian előadva, ahogy azt Kara és Bobby tudja. A mindennapokat átadva, mintha azok csak a mieink lennének. Olyan melankólikusan, de közben meg da da da da taker taker (...)
---
10. Off Bloom (Love To Hate It, Orchid)
MØ te vagy? Nem? Nem. Pedig akár ő is lehetne, ahogy együttest alakít, vagy csak tag lesz valamelyik újonnan alakult dán formációban. Viszont erről szó sincs, az Off Bloom maximum hangulatában, stílusában, és legfeljebb származási helyében azonos, közös az idei évben egyébként nagyot ment énekesnővel (akinek lehet vagy eltitkolt testvére, who knows). Persze a dán trió se nagyon panaszkodhat, a belépői évük ellenére bejött nekik is az élet zenei téren. Dalaikban ott is van az a különös izgága, vibráló faktor, messziről jött tényező, ami majdnem minden északiban, és amiért annyira szeretjük is ezeket a bandákat (...)
