dalok, amik nem hazudnak. hanem jól megmondják. és azt is megmutatják, hogy még nagyon nem hallottunk mindent az évben, akármennyire is hisszük. ugyanis vannak, lesznek is versenyzők, akikért megéri várni, maradni egy picit így a hajrában (nem pedig lezárni), és aztán ünnepelni, feledni mindazt, ami történt. velünk, velük, azokban a kusza és bonyolult kapcsolatokban, másokkal, vagy akár mások nélkül. legyen is Léon, ő most a mesélőnk, megint.

mert a svéd énekesnő visszatért, és el is hozta magával azt a dalt, amivel már sokkal könnyebb lesz elereszteni az évet, vagy akár csak a másiknak kezét, akire annyira gondolsz, és aki már semmit sem tud mondani, hogy attól jobb legyen, vagy megváltozzon bármi is köztetek. teszi mindezt (Lotta Lindgren) a tőle megszokott hibátlan vokál teljesítménnyel, érzelmesen, rendkívül őszintén.

amúgy a Liar nekünk újra csak azt bizonyítja, hogy nem lehet, nem tudunk egyszerűen csalódni benne. elképesztően gyönyörű. egy igazi zongora alapú pop-ballada, Agrin Rahmani kollaborálásával. már, ami a megírást illeti. hiszen az előadás teljesen Léon, ki más. csak tőle. de igazából elég is a beszédből, már belefáradtunk, ezt nem is lehet hogyan leírni, nem arra találták ki. várom is a következő évet, az ő következő dalát, legalább annyira, mint a kisgyerek a karácsonyt.