dalok, azok a novemberi dalok. mert már biztosan van egy tarsolyunkban, amit ennek a hónapnak köszönhetünk. jó oké, többen vannak, de az első zeneszerelem az ide és ehhez köthető. királyság is. soha rosszabb hónapnyitó dalt a 6am-nél, ami egy visszatérésnek tekinthető a manchesteri srácoktól (pár éve robbantak be). de még milyennek, ugye.

habár, mi az igazat megvallva, most és itt hallottunk róluk először, de persze ez mit sem von le az új dal érdemeiből. hiszen vannak neki. a kicsit funkys, dances vonal amolyan a clayreflex. jóllehet akik ismerték régebbi dalaikat, azok szerint ez volt több is, itt nincs annyi belőle. sokkal inkább az elektronika kerül előtérbe. mégis a kettő együtt szuperül muzsikál.

tetszik is az irány, ahol éppen vannak, meg amerre tartanak (nekik is új valamennyire a terep). ha folytatják, ott leszek az első sorban. mondjuk, másképpen se mondok le a kvartettől olyan könnyen, de a 6am az nagyon addiktív, adja magát, olyan tipikus angol indie féle, filmzenés-soundtrackes, picit régies hátszéllel, aminek az is jól áll, ha megáll egy pillanatra, mert a szükség nagy úr. a tgif prehimnusza. youuuuu.