dalok, amiktől újra azt érezzük, hogy az indie-pop él, meg virul és köszöni is szépen, mert jól van. sőt, nagyon jól, nem kell félteni, félni, hiszen még sincs senkiháziak kezében az. lehet is olyat gyártani, mint amilyen a brooklyn, csak ahhoz fickle friendsnek kell lenni, mert úgy hívják azokat, akik most megcsinálják a napodat, és elhitetik veled, hogy van ilyen, nem káprázik a füled. na meg a szemed, ha már esik egy kis hó ilyenkor. üzenjük is az időjárásnak, legyen tánc.

meg legyen natassja shiner. akinek a hangjával bármikor korrumpálhatóak vagyunk. de azért a fiúk se semmik mellette. ők is tesznek azért, meg tettek sokat, hogy most is úgy beszéljek róluk, erről a brightoni alakulatról, ahogy az már a cry baby kapcsán is előjött, mint a legcsókosabb együttesemről ezekben a modern időkben. a totális bandcrusht pedig csak fokozza és tetézi a brooklyn, aminek valahol az ff legkirályabb dalai között a helye. habár az is igaz, hogy nincs akkora változás benne - az említett dalhoz képest, mint a tobleroneban. aki szereti őket, szeretni fogja ezt, pontosan tudja miért. 'de miért?' 

mert igazi. nem mű, cserébe viszont fun. a brooklyn is egy hamisítatlan feelgood dal, mint a swim, a for you, vagy a cry baby volt tőlük. olyan jól szituált, ami tényleg mindenkinek bátran ajánlható. disco pop, retros szintikkel, fülbemászó refrénnel. csak szeretni lehet, meg végigugrálni, pattogni rá, ahogy a kukoricák szoktak a mikróban. irány is a rádió, a klubok, a megosztások. a feltörekvő címet pedig le is lehet söpörni az asztalról, ez már sokkal több annál. yehhhh baby.