dalok, amik útlevélként is jól működnek. azzal, ahogy a fülbe jutástól számított pár másodpercen belül egyből utazással kecsegtetnek. de nem is stockholmig oda-vissza hagynak repíteni, hanem tényleg bárhova elvisznek, ahova csak szeretnének. na a következő együttes dalai meg pont egy ilyen tipikus megállíthatatlan kisugárzással, határtalansággal vannak megáldva. de valahol ezért is szeretjük, figyeljük meg már egy ideje őket, és vesszük górcső alá most, ez esetben is, a legújabb dalukat. 

és nincs kérdés, erre is befizetünk. a picit sablonos cím meg senkit ne ijesszen el, a shooting stars olyan, mint egy titkos fegyver, ami egyáltalán nem hagyja lehúzni a szád szélét. sőt, akár csak az imperfections, vagy a chemistry szárnyakat ad, belül rendbe, összerak, - és nem csak éjjel. mondjuk nem is az a féle, aki túl sokat képzel magáról, akar modorosan rád telepedni. annál sokkal vonzóbb, földhözragadtabb, és a szívét-lelkét teszi ki, tárja ki eléd. egyszerűen nagyszerű, nagyot mondások és zenei flancok, csiribi- csiribá nélkül meséli el milyen ez a popzene. 

úgy, ahogyan azt ezek a londoni lányok-fiúk teszik meg. akik tehát nem északról jöttek, bármennyire is meg voltunk győződve arról az első találkozások után. és hisszük továbbra is, hogy akár onnan is jöhetne, mert meg van benne az az emberméretű melegség, szelídség, ami olykor a svéd zenékre igaz. de nem. ami viszont igen, hogy ha a shooting starst meghallgatod, utána egy kicsit minden jobb lesz, cserkészbecsszó. menjünk, hagyjuk is magára az életet, a végállomás a csillagos ég. jöhetnek a szívek.