dalok, amiket nem kell várni úgy, mint a messiást, hogy legyen benne valami egyediség, különlegesség. mert ott mindig akad, a következő előadóművészünk pedig már csak ilyen, aki mindig olyat tesz le az asztalra, amivel ellopja a showt. mint pl. verstappen a brazil nagydíjon legutóbb. aztán nem ő nyerte, de akkorát ment, hogy mégis ő nyerte a szemünkben. és persze mondhatod, hogy egy idő után ez a megszokott megszokatlanság unalmassá válhat, oké, de csak akkor, ha az illetőt nem TĀLĀ-nak hívják.

kinek zenéi újra és újra, időről-időre képesek valami pluszt adni. tele van ötletekkel, meglepetésekkel, fúziókkal, amik a kiszámítható, várható faktor ellenére is meg tudnak találni. ahogy az a talk 2 me-ra is éppúgy igaz. ez pontosan ő, csak az övé. mintha le lenne szignózva, mert ilyen multikulti stílus a zeneiparban tényleg nagyon kevés van. nagyítóval kell keresni, vagy nem is, elégedjünk meg azzal, amit neki és tőle köszönhetünk. egy hónap múlva pedig akár többet is, hiszen megjelenik az új ep-je Zāl címmel, aminek felvezetése, filmes szlenggel élve: a trailere ez a dal.

és nem is kell ennél több. elég hiperszuper ahhoz a talk 2 me, hogy kötelező hallgatnivaló legyen majd az december elején az a korong. szerencsére nem is akart más lenni, ment el más irányba az énekesnő. tartotta magát ahhoz, és csinálta azt, amiért szeretjük. keverni, kavarni, mixelni a brit tánczenét a keleti érzéssel. ez utóbbi nem is véletlenül üti fel fejét a dalaiban, hiszen az iráni édesapa zenéit hallgatva nőtt fel. ez pedig szépen vissza is köszön nála. a legnagyobb örömünkre. már mint annak legalábbis, aki szereti a hasonlót, ha kicsit meg van ügyeskedve, bolondítva a műfaj. ettől is válik kulturálisan, globálisan ritka zenei csemegévé. meg arannyá, ahogy azt TĀLĀ név is jelenti egyben.

kezdjünk hetet akkor.