dalok, amik nagyon emlékeztetnek valamire vagy valakire sorozatunk legújabb részében plaza kap helyet. akinek legújabb szerzeménye első hallásra pont olyan élményt ad, mint amikor jó pár éve szembejött velünk egy tökre titokzatos előadó weeknd névvel.

és bár a personal nem szól annyira füstösen, darkosan, ahogy a korábbi, akkori abel tesfaye slágerek, viszont a párhuzam így is ül. sőt, a két előadó ugyancsak kanada zeneexportja a világzenepiacra.

egy biztos, ha szerettük a régi weeknd-et (a legeslegjobb) azért érdemes esélyt adni ennek, ha meg csak akarunk egy igazi r&b-t hallgatni, akkor is ez legyen az. nyilván a kettő nem zárja ki egymást. irány a plaza, az alternatív univerzuma: a personal, a késő éjszakák himnusza.

u.i.: minél többet hallgatjuk, annál nagyobb késztetést érzünk arra, hogy a house of balloonst betegyük a lejátszóba. de tudjátok mit, nem és nem, mert itt van nekünk ő, minek is az, ami volt. ez a jelen.