dalok, amiknek biztos, hogy nem fog hiányozni az óraátállítás. mert lehet nyári, lehet téli az az időszámítás, ez mindig tart és szól végtelenül, mintha nem lenne holnap. beskatulyázni lehetetlen is, konstans megtalálja a helyét, akár jó időben, akár rossz időben. talán, lehet, ilyen az, amikor valami működik. miközben egyáltalán nem arról van szó, hogy a miles apart valami csoda, celeb, felső kategóriás nevektől származna. sőt, pont az ellenkezője történik, hiszen olyan az egész, mint amikor a srácok a szomszédból zenélnek egyet, mert csak. 

és csak piszok fiatalon, rengeteg ötlettel, némi zenei hátérrel, meg még több bátorsággal. pont ezért, ezekért na féltékenyek is vagyunk a kvartettre, mert ha ők nem, akkor mi is így csinálnák. vagy legalábbis bárcsak ott lehetnénk velük, amikor ilyen dalokat szereznek húsz tizenhatban. de ha nem is jön ez már össze nekünk ebben az életben, hát annak kell örülni, hogy ők léteznek, vannak, mitöbb szép lejátszási adatokat, számokat is produkálnak közbe-közbe. nyilván lehetne ez több is, de mint tudjuk: a mennyiség nem minőség, legyünk rest, bírjuk kivárni, mert a liss még messzire is eljuthat. mi pedig itt voltunk, most. és megmondtuk. 

mint például azt, és amit már többen is előttünk, hogy ha Prince meg Jamiroquai bandázott volna, akkor az valahol pont ilyen lenne, és így szólna. ahogy a miles apart, és ahogy a többi daltesóra is igaz. egyetlen egy difivel, hogy mindezt - a liss-től, egyenesen dániából kapjuk meg. és talán ez is adja meg a szépségét a történetnek (hittük volna?), és válik különlegessé. teszi fel a pontot az i-re. persze oké, az északi muzsikák mindig is nagyon mentek, de a legnagyobb boldogságunkra idén sem lehet csalódni bennük, lehet számítani az onnan kikerülő daldarabokra. olyan szinten, hogy nem fullad szépségkirálynő választásba a zenepiac miattuk se, mert aztán dallamikertornyokat kéne látni, hallani mindenhol, vagy mindenhonnan.

bár most közel sem arról szól a fáma, hogy a fiatalok elhozták volna a változást, vagy mérföldkövet jelentenének bárhogyan is. de azon, a felett  sem szabad eldronozni, hogy bizony akik szomjaznak, ki vannak éhezve a fent említett előadókra, zenéikre, és keresnének valami alternatívát ezekben az időkben, azoknak tényleg tálcán van nyújtva a liss meg a miles apart. szkippelni nettó hülyeség - nem csak nekik, mert őszintén idejét se tudjuk, mikor volt a soulpop ennyire soulpop. ahol a nyolcvanas évek Prince érzése és a kilencvenes évek r&b stílusa hibátlanul és sallangmentesen összeolvadt volna. egy másik világból, egy másik világba és egyáltalán ki mondta azt, hogy régen minden jobb volt?