Egyedül is nagy dolgokra vagyunk képesek, de néha csapatban könnyebb elérni, azt, amit szeretnénk. A zeneéletben is nem minden egy szereplős történet. Az idén például nagyot is mentek az együttesek. Baromi sok és baromi jó dolgok sültek ki ezekből az összeállásokból.

A számunkra legjobb tizenkettőt fogjuk is bemutatni nemsokára. Előtte viszont jöjjön felvezetésként egy olyan banda, aki a tizenharmadik lehetne, a plusz egy, a futottak még kategóriájában.

Ők a Midnight to Monaco, akik egyrészt képesek voltak júliust csinálni decemberünkből. Másrészt meg olyan szinten adják el a retro majmolást, hogy az ember esze megáll és azonnal elnézést kér magától, mert azt merte mondani, hogy ez bűn, és lerágott csont. 

dalok, amik aztán tényleg meghozták a karácsonyi hangulatunkat. persze nem úgy, hiszen az ilyenekben semmi de semmi ünnepi nincs. sőt. de basszus, ennél jobb ajándékot aligha kaphattunk volna most, a zenei oldalról. az megint más kérdés, hogy már egy ideje, úgy a hónap elején meg lett osztva a világgal az új dal, de a listázási szezonban valahogy eddig kimaradt. pedig, ha van együttes, akik miatt teljesen lányos zavarunkba jövünk még most is, akkor ez az torontoi duó.

akik nem tudnak hibázni, nagyon úgy fest, mert az új szerzeménybe is belepirultunk rendesen. a tagok, név szerint Kara és Bobby megint kitettek magukért, ahogy már tavaly többször is, idén pedig az év közben megjelent Errors című dalukkal. az is baromi jól sikerült, de a Taker se adta alább. ami egy kicsit visszahozza azokat az időket, amikor még tavaly felfedeztük magunknak őket, és az I wish I was you cigarette volt az éjszakai himnuszunk. a Taker valahol pont a két dal között fekszik stílusban. már, ami a K.I.D-et illeti, és amilyen dalokat hallhattunk tőlük eddig. nem olyan popféle, de nem is feltétlenül csapja szét a házat. csak félig.

garázsnak garázsos, szerencsére, ezt is nyomják, tolják tovább, nem hagyják otthon azt, amiben a legjobbak, csak azért, mert egy picit több figyelem, kamera, fényképezőgép irányul rájuk. a low budget lo-fi érzés itt is beköszön, nagyon 'rad', eeeeeeeeeeeverything állat minden, ami ők. és tudjátok mit, továbbra  is az a legszebb az egészben, hogy annyira nem a mi játszóterünk, de őket bármikor, bármennyiszer. mikor is megyünk már K.I.D koncertre? 

dalok, amikről azért nem feledkezünk meg így két lista készítés között. amúgy is elég vékonyan szállnak az év végéhez közeledve a jó hangtartalmak, szóval kábé mindenre ugrunk, amiben egy kicsit is látunk fantáziát. más szóval megmarad, megragad, adja magát, hagyja magát, és az se zavarja különösen, ha valahonnan már karácsonyi zenék szűrödnek be, míg máshonnan meg az év legjobb zenéi szólnak. A brit trió dala szerencsére ilyen, meg olyan, amiért korábban már megszerettük őket nagyon.

hiszen több mint egy éve már annak, hogy a little giants kiadta a lately (love love love) című dalt, majd azóta se semmi. semmi se történt velük. egészen ez idáig, mert a fiúk most visszatértek. lesz tehát mire fát felöltöztetni, listákat gyártani, vagy csak élvezni az ünnepi hangulatot, ha már unjuk a végtelenített xmas playlisteket. a we start fires pont olyan is, amilyennek mondja magát, természetes, mint a klipje, és ne is lepődjünk meg, ha túl sokat dúdoljuk majd egy idő után akaratlanul. megvan a bája, kedvessége, a szomszédiassága, amitől képtelenség nem megbarátkozni vele.

és tudjátok mit, ezzel itt meg is találtuk a saját karácsonyi himnuszunkat. nekünk nem is kell már keresni többet. jöjjön, aminek jönnie kell. ez a gitárvezérelt trópusi houseféleség majd vezet, inspirál, és ad, még ha nem is számítasz rá. we start...