dalok, amik nánánánáná. ugye megvan. vagy inkább felejtsük is el rögtön, mert ez nem olyan. nem is akar meg ebből csak és kizárólag megélni, mint hogy hé és hó, és aztán hó és hé. majd mindezt ismételgetve számtalan formában, ahogy arra nem egy példát tudnánk felhozni az utóbbi idők zenei terméséből. gondolva itt főként azokra, akik nagyobb karriert is befutottak ilyen hátszéllel meg olyan hátországgal, pedig aztán.

de szerencsére ez nem az a blog, és nem is az dal, sőt nem is az előadó, aki így utazna, akarna bármit is elérni a fülekben. nyilván az úgy egyszerűbb ma már, viszont Siba a nehezebbik utat választotta. de azt, amelyikkel a nánánánánát egy másik szintre emelte, kimaxolta. és hát régen is szólt ilyen szépen, üdítően, kellemesen, vagy mondjuk úgy barátilag.

mert igen róluk, a barátokról szól a dal, akikről a kapcsolatokban mindig elfeledkezünk, jobban elhanyagoljuk őket, ennek az intézményét, és csak később jövünk rá, hogy nem kellett volna. hiszen a legnehezebb időkben egy jó barát mindig jól jön, mint aldinak a reklám ryan goslingtól. egy himnusz ez nekik, sibától, hogy szükség van rájuk, nekünk meg a dalra.

pontosítunk: a dalaira. hiszen a dán énekes se tegnapelőtt kezdte, akármennyire is tűnik új névnek. egy ep is jelent meg tőle a napokban, mi többek között ott és azzal fedeztük fel magunknak. ezt a roppant ízléses, friss, egyedi indietronicat dániai módra. amitől tényleg nem azt érezzük, hogy lenne belőle vagy száz másik. egyébként sincs túlhúzva, kevesebb, mint három perc. de ez bőven elég neki arra, hogy egyből rákattanjál.

cool az egész. ahogy az a hozzá, mellé, alákészített snapchates klipre is igaz. ha pedig az ep-t keresnétek, akkor a következő címen, - ami mintha csak egy indie film címe lenne: 

My Life With Jessie, My Friends & The Rest Of The World

dalok, amik még nem a vég. de ha hallgatjuk őket akkor mégis jó visszagondolni, emlékezni velük együtt. mozizni azokon a pillanatokon, eseményeken, amik tényleg a legjobb részei voltak valaminek. egy évnek. egy kapcsolatnak, egy történetnek. persze az igazság az, hogy inkább szól valakiről, de az annyira blah, szóval mi fogtuk és egy teljesen új, más oldaláról közelítettük meg a the best part c. dalt. onnan, amikor a nehéz napok, rosszabb állomások mellett azt adja meg, és hozza el, amiért tényleg már megérte. közben pedig ráadásként még nyugalmat is sugároz.

igazi hétvégi kikapcsolódás. ami nem rejti el, vagy söpri le az asztalról a bennünk cikázó gondolatokat, de hátrébb állítja, csak a kellemesre, a jóra fókuszálva. ez a the best part, a nashville-i bien új dala, amivel kimaxoljuk a tegnapok, múlt hetek utolsó vacsoráit, eszünkbe se jutva, azokat simán félretolva, és mit sem törődve velük. teszi ezt babapopsi puhán, pehely könnyen, álmodózósan, szintisen, nem csak poppereknek és indie megszállottaknak. mert ez az a fajta, ami bárkinél betalálhat, pláne ha szeretné, hogy valami, esetünkben a zene adjon megnyugvást neki, és szabadítsa fel a hétköznapok béklyóiból.

egyébként a duó hozzánk csak most érkezett meg, lettek teljesen új név a házban. meg új hang is. miközben már vagy fél éve, hogy el kezdték a szakmázást. de jobb később, mint soha. és szerencsére van is még, ahonnan ez a dal jött. lásd bien ep, amit itt meg is hallgathattok. 

dalok, amikkel lehet nem fogunk annyit találkozni, mint notino reklámmal a youtube videók elején, de azért a portlandi előadót sem kell nagyon félteni. jött, látott, és most vissza is tért. a jövő évben pedig új albummal jelentkezik majd, aminek előhírnöke ez a Trivial Motion. egy rettentően szép, ragyogó alternatív elektro-r&b, Shy Girls selymes énekével, olykor kicsit falsettos megoldással bűnözve. amúgy meg gyönyörűen meg van komponálva, egyszerre érzéki, érzelmes, és chill. ami hát nem mindenki típusa, meg hangulatfüggő is egyben, de most a hét közepén, amikor még annyira nem kell az energia, de aludni is aludtunk eleget, akkor pont megtalál.