dalok, amik nánánánáná. ugye megvan. vagy inkább felejtsük is el rögtön, mert ez nem olyan. nem is akar meg ebből csak és kizárólag megélni, mint hogy hé és hó, és aztán hó és hé. majd mindezt ismételgetve számtalan formában, ahogy arra nem egy példát tudnánk felhozni az utóbbi idők zenei terméséből. gondolva itt főként azokra, akik nagyobb karriert is befutottak ilyen hátszéllel meg olyan hátországgal, pedig aztán.

de szerencsére ez nem az a blog, és nem is az dal, sőt nem is az előadó, aki így utazna, akarna bármit is elérni a fülekben. nyilván az úgy egyszerűbb ma már, viszont Siba a nehezebbik utat választotta. de azt, amelyikkel a nánánánánát egy másik szintre emelte, kimaxolta. és hát régen is szólt ilyen szépen, üdítően, kellemesen, vagy mondjuk úgy barátilag.

mert igen róluk, a barátokról szól a dal, akikről a kapcsolatokban mindig elfeledkezünk, jobban elhanyagoljuk őket, ennek az intézményét, és csak később jövünk rá, hogy nem kellett volna. hiszen a legnehezebb időkben egy jó barát mindig jól jön, mint aldinak a reklám ryan goslingtól. egy himnusz ez nekik, sibától, hogy szükség van rájuk, nekünk meg a dalra.

pontosítunk: a dalaira. hiszen a dán énekes se tegnapelőtt kezdte, akármennyire is tűnik új névnek. egy ep is jelent meg tőle a napokban, mi többek között ott és azzal fedeztük fel magunknak. ezt a roppant ízléses, friss, egyedi indietronicat dániai módra. amitől tényleg nem azt érezzük, hogy lenne belőle vagy száz másik. egyébként sincs túlhúzva, kevesebb, mint három perc. de ez bőven elég neki arra, hogy egyből rákattanjál.

cool az egész. ahogy az a hozzá, mellé, alákészített snapchates klipre is igaz. ha pedig az ep-t keresnétek, akkor a következő címen, - ami mintha csak egy indie film címe lenne: 

My Life With Jessie, My Friends & The Rest Of The World