azt meg nem mondom melyik külföldi szájton olvastam, de arra emlékszem, hogy adtak egy jó felsorolást arról, azokról a női énekesekről, akik még sokáig és sokra vihetik, ha így folytatják. a cím is valami olyan volt, hogy pár énekesnő, akikről lemaradtál, miközben beyoncet hallgattál. 

és pont ott (is) szerepelt az LA előadóművész, Ofelia K, akit én már csak úgy mutatok be akárhol, mint a legfaszább dolgot, ami húsz-tizenhatba a csajpopban történt és történhetett. nem kiáltok vele világmegváltást, semmi forradalom nincs kialakulóban, csak egyszerűen miatta is érdemes bele menni abba, hogy miért is van jelenje, jövője a stílusnak a maga nemében.

ő az, ugyanis, aki sallangmentesen előadja meg eladja úgy, hogy én azt tökre megveszem, és nem bírok repetázni belőle. gitárőrület, pop csajok satöbbi szerelem, annyira megöl, de komolyan. nem lehet nem szeretni, vagy csak kedvelni. őszinte, tiszta, meg valahogy mindig mosolyt csal az arcomra. akár a többiek, de most leginkább a killing me. ennyi pedig nekem elég is.