zenék, amiknél ha akarsz, se tudsz csak akkor és csak ott azzal foglalkozni teljesen elvonatkoztatva a kliptől magától. de azt hiszem ez így van rendjén. most legalábbis ez lesz az út. 

egyrészt azért, mert az ír énekes nem tud hibázni. számomra, és talán meg is jegyeztem már, de ha nem elégszer, akkor újra: EDEN 2016 egyik legjobb férfi előadója, énekese, fakt. akire már tavaly felkaptuk a fejünket az XO miatt, azóta pedig a kicsi stílusváltást, névváltozást meg sem érezve szállítja továbbra is a minőségi dalokat. 

másrészt azért, mert a dal és a klip annyira egy egész, hogy szét választani nettó hülyeség lenne ebben az esetben. pláne úgy, hogy a drugshoz készített képkockák messze a legjobbak az idén mv szinten. ergó a legjobb videoklipet láthatjuk itt #húsztizenhat, a hajtás után.

és komolyan nem arról van szó, hogy a klip miatt lehet szeretni a zenét vagy éppen fordítva. nem ám. bár mindkettő megállja a helyét önmagában, de együtt aztán igazán verhetetlenek. az ír srácot meg csak körberajongani lehet, feltolni a seggén a szivárványt, mert annyira unique, semmi más, páratlan, amit csinál, meg ahogyan.

a szívét-lelkét beleteszi, ami rendre át is jön. mitöbb beléd költözik, képes megbabonázni, és egy másodpercig sem kételkedsz benne, hogy ez neked, ez róla, és rólad is szól. brutálisan emberi, fájdalmasan érzelmes, roppant őszinte nagyon modern gitár elektropop EDEN hálószobájából. mikor is megyünk a koncertjére? ott vagyunk már? 

cause im a fuckin' mess sometimes