a zene világnapjáról lévén szó senkit sem szeretnénk az út szélén hagyni, szóval most jöjjön is valami olyan, amiből eddig elég kevés volt az oldalon. legyen hát (indie) rock, döntöttem. ami azért tényleg tudhat valamit, nem csak érdekből van itt, kapott posztot, mert ahogy azt a new yorki duó második belépője is tök faszán alátámasztja, el lehet ezt adni, akár nekem is, akinek nem játszótere alapjáraton az ilyen hallgatás. 

de úgy, hogy azt érzed tőle, mintha csak a maaron 5-t kereszteznénk az awolnationnal. ami nem csoda, de nem is feltétlenül baj. igazi kóstolgatós, szemtelen, de iszonyú catchy a maga nemében. hónapot kezdeni vele se nagy bűn, bár lezárni is jó volt. még szeptemberről maradt vissza, de egyáltalán nem az a tucatdarab Tye James and Jon Buscema külön(c)projektje. daráljuk is, csapassuk, zúzunk rá, még egyet utoljára az idén, mert holnap már ősz.