elég sokan időzítettek úgy, hogy valamiért pont erre a hétre teszik a visszatérésüket. na nem olyan nagy kihagyásra kell gondolni, csak mittudomén tavaly hallattak utoljára magukról, azóta volt durván semmi. viszont olyan előadókról van szó (Lauv, Leo Kaylan pl.), akik azért nagyban meghatároztak a múlt évi indie, alt genre felhozatalt. kifilterezték, jól beszálltak, hagytak maguk után valamit, amire azért emlékezni fogunk még-még. 

valami ilyen az én olvasatomban Sofi de la Torre is. aki bár nem számít új versenyzőnek, régóta űzi az ipart, de mégis méltatlanul elfeledett, elhanyagolt, alulértékelt, mellőzött achilles-sarka a zenevilágnak. a húsz tizenötös colorblind cruisin pl. olyan volt, amiért anno ott ültem volna órákon át a hifi torony előtt, csak hogy elkaphassam rádióba, mikor bemondják és felvehessem kazettára. majd megint, újra, mert nem sikerült tökéletesen az időzítés. és mert annyira ♥. nem hiába volt évzene. 

szóval mondanom sem kell, nagyon odáig voltam, mikor megjelent a legújabb, a flex your way out - blackbear kollabjával. és odáig vagyok vele, most is. szerencsére sofi egyedisége itt is tetten érhető. más azért, mint a fent említett, de ez nem baj. sőt. nem annyira poporgazmus, de hogy pop done right, az nem kérdés. tele van élettel, az atmoszféra mesélni tud, sofi vokálja is ritka fincsi. meg a feat is passzol. #nowplaying

go ahead and play with another, not me, I'm done