dalok, amik elég hosszú utat járnak be. legalábbis addig, amíg tényleg megkedveljük, megszeretjük őket és akkor lesz minden jó, ha a vége jó. néha ehhez csak pár óra is elég, az, hogy vissza-visszatekered, dúdolgatod magadban és bumm, de lehet mittudomén négy nap, vagy akár több hét is. ahogy az pl. stalking gia új dalával és velem is előfordult. based on true story.

pedig még a second nature ilyen szempontból első hallásra szerelem lett. nem kérdezett, igényelt további hallgatásokat, hogy megbizonyosodjunk kiválósága felől. ezzel szemben a young diana valahogy nem akart lecsúszni olyan természetesen és magától értetődően. nem adta magát könnyen na. persze nem jelenti azt, hogy sokkal rosszabb lenne, mint a korábbi, egyszerűen csak idő kellett neki, mostanra beérett. talán mi is öregebbek lettünk azóta meg a hangulat is változott.

whatever, így utólag már nem is értjük, hogy mit kellett ezen ennyit rágódni. de jobb később, mint soha. gianak meg helloszia, egyenes út a rivaldafénybe. pöpec r&b elektropop, deion gill kollabjával megtámogatva. kicsit retros, nagyon utazós. ha pedig elsőre nem adná, akkor bele kell állni, menni fog az.