dalok, amik miatt újra és újra érdemes beleállni a mókuskerékbe. tehát visszatérni, megint írni, beszámolni, és hitetlenkedni egy sort, aztán pedig nyugtázni, hogy ezért érdemes csinálni az egészet. meg pontosan az ilyenekért szeretjük is. miközben az elmúlt napok tényleg nem az új napizenéktől voltak hangosak, sajnos. mondhatjuk, az év végi uborkaszezon is coming. de még mielőtt bedobná a törülközőt a zenegyár, azért van (és lesz is) itt még egy és más. 

mint amilyen az utóbbi idők legnagyobb találása: david44. akiről tényleg nem tudom hogyan is csúsztam le még két hónappal ezelőtt, hiszen már akkor bemutatkozott a Talk című dalával. amivel amúgy simán felhelyezte magát a térképre, hogy hello-sziasztok megérkeztem. hát meg is. kicsit vérzik is a debütért a szívünk, hogy arról most lemaradtunk és csak egy link marad utána. viszont a legújabb még csak két napos szerzemény (sequel), a folytatás már itt van velünk, fent, a fülben, mindenhol.

ahogy az a talkra is igaz, csak ez most most most szól nagyot. David Olafsson meg az izlandi Troye Sivan. legalábbis, ha nem haragszik meg túlságosan, akkor vele húzok párhuzamot, azzal a stílussal, hangulattal, ami a run-ból árad meg, ami egyébként az aussie énekes dalait is jellemzi. persze ez nem rossz, sőt. a most már dániában állomásozó és alkotó művész második daldarabja is lett a hétvége afterhimnusza személyre szabottan. 

annyira természetes, popféle, a kórus is woo-hoo. david pedig hát a jövő év egyik nagy nyertese lehet. mi szurkolunk is neki, innen, messziről, de annál több visszajátszással, és megosztással, hogy ezt figyeld ilyet még biztos nem hallottál kattintásgeneráló címekkel. persze nem, azok nem mi vagyunk. inkább csak rajongók, akik rajonganak valamiért. ezért.