dalok, furcsa elnevezésű együttesektől rovatunk legújabb epizódjában a Strong Asian Mothers foglal helyet. mondjuk nem véletlenül, kérnénk is a rádióban, ha lehet. és olybá is tűnik, hogy a neve simán megelőzi a londoni székhelyű bandát, de azért higgyétek el van itt más, ami miatt érdemes még foglalkozni velük a továbbiakban. persze el kell ismerni, hogy az se utolsó, ha már első blikkre fel lehet kapni a fejünket rá, viszont a tartalom, a termék, ami az első, az adja a sava-borsát a szakmázásnak. mert ha ez nem játszik, akkor aztán megette a fene az egészet, akárhogy is hívnak.

márpedig a Kalim Patel, Amer Chanda-Patel és Josh Stadlen alkotta trió tud is valamit, mást felmutatni ezen kívül. például jó zenéket, és ez talán elég is. rendben volnánk. mi most a legújabbat mindközül, a csak nem két napos sobert emeljük ki, és hozzuk el. vagy nem is kell elhozni, jön az magától. hiszen van olyan karizmatikus, nem hétköznapi zene, ami hallgattatja magát. meg nem is kell kétszer kérdeznie. de hogy mit lehet itt hallani? először is ott van a csipetnyi 90-es évek r&b-je, ami helyenként visszaköszön belőle, némi rap és drum and bass, de azért az elektropop is érdekes oldalról van megközelítve tőlük és általuk.

ezt kicsit olyan komoly, komor arcot felfestve, többrétegűen, műfaji keveredéseket beleértve. sőt ha nagyon bele akarnánk menni, akkor a sober nem is feltétlenül az a könnyű darab, amit beteszel akármikor, hogy úgy is jó lesz. mert oké, nincs is hiba benne, ragadósnak ragadós a kutya fáját, de talán az éjszakai órákban inkább muzsikál, adjuk meg magunkat neki. meg egy koncerten lennénk kíváncsiak rá valahol a föld alatt, még józanul, csak hogy a csendesebb, visszafogottabb kezdés irtó nagy extravaganza kórusba csapjon át velünk együtt. bonyolult, vibrálós, kreatív indie ütemek a házban. mi kell még. recsegjen.