dalok, amikkel lehet nem is találkozunk újra. akár már holnap se. de ez mit sem érdekel most minket. vagy változtat azon a tényen, hogy egy szempillantás alatt kitörölte a mát, a tegnapot, a hetet. úgy bármit. fertő az egész, megállíthatatlanul forog, miközben csak az előbb találtuk meg magunknak. de azóta sem vagyunk képesek nemet mondani neki.

pedig a helyzet az, hogy semmi hókuszpókusz nincs benne, nyílegyenes tucatdarab, kockázatkerülő, viszont dallamtapadásból, na abból jelesre vizsgázik. a frekvenciákon a helye. nem is tudjuk hova tenni hirtelen a halemet, és igazából nem is különösen akarjuk. annyi biztos, hogy egy angliai kettőst köszönthetünk, ami elég is, inkább visszanyomjuk gyors, mert elugrott valami más számra, ne már. 

maradjon is, repeat üzemmódot az unstoppablenek. ennek a trópusi house vagy elektro dancepopnak, kinek hogy tetszik. ami nagy jóság, és becsapva se érezzük magunkat tőle. ez így egész, szerethető, természetes minden make up és filter nélkül. éljük is, élvezzük, és meg is osszuk, hogy senki ne maradjon ki ebből. hátra is dőlünk, jöhet az élet, az emlékek, a holnap, gyertek, úgysincs már szükség rátok. most szól. szólni is fog még. YAY.