oké, a szeptembernek még közel sem főtt le. mert a zene az már csak zene, olyanokkal, mint ez, amit senki nem láthatott előre jönni. és ahogy napokkal ezelőtt a pronoun belépőjétől volt hangos a világháló, úgy jött-látott és győzött a ppsy pwr is az első dalával. szóval mondhatni eléggé irtó jóság…

az év egyik legkúlabb indiefolkpop zenéjéhez készül videoklip éppen, ami még pharellt is takarékra tette, hogy szóhoz sem jutott tőle. nagyon kíváncsian várom is, hogy milyen képkockákat tesznek le mellé. talán már nem is kell olyan sokat aludni addig, és meglássuk.

mi lehet jobb az egyszemélyes csajpopnál? hát a két személyes. mint amilyen, a frances rose, akik még az év elején robbantak be a köztudatomba a dangerous című dalukkal. azóta viszont az történt, hogy semmi nem történt a házuk tájékán, so sad. viszont, most sikerült rátalálni egy újabb gyöngyszemre…

zenék, amiknél ha akarsz, se tudsz csak akkor és csak ott azzal foglalkozni teljesen elvonatkoztatva a kliptől magától. de azt hiszem ez így van rendjén. most legalábbis ez lesz az út.  egyrészt azért, mert az ír énekes nem tud hibázni. számomra, és talán meg is jegyeztem már, de ha nem elégszer,…

a blog 1 hónapos fennállását, évfordulóját is valamivel meg kell ünnepelni. legyen is pop, döntöttem. meg a king deco. aki nem csak ebből az alkalomból van itt, jelen, húzza el nótát a legújabb dalával, hanem amúgy is egy csúsztatott, elmaradt napizene, ami most lett az, került rá a sor. végre, és…